Cím: |
Bolyai
| Szerző: |
Láng Zsolt (1958) |
Szerz. közl: |
Láng Zsolt
| Kiad. jel: |
5. kiad.
| Kiadás: |
Budapest : Jelenkor, 2022 |
Eto: |
894.511-31(498)Láng
| Tárgyszó: |
határon túli magyar irodalom ; Erdély ; regény |
Cutter: |
L 24
| ISBN: |
978-963-518-225-1
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
456, [1] p.
| UKazon: |
202207146
| Kivonat: |
Nem véletlenül volt eddig is hálás regénytéma Bolyai János (1802-1860), a zseniális matematikus, hadmérnök, filozófus és hegedűművész élete. Bolyai Farkas fia meg nem értett zseni volt, sokak szerint Einsteinhez fogható jelentőségű tudós, aki Appendix című művével megalkotta a nemeuklidészi
[>>>]
Nem véletlenül volt eddig is hálás regénytéma Bolyai János (1802-1860), a zseniális matematikus, hadmérnök, filozófus és hegedűművész élete. Bolyai Farkas fia meg nem értett zseni volt, sokak szerint Einsteinhez fogható jelentőségű tudós, aki Appendix című művével megalkotta a nemeuklidészi geometriát, amely aztán a 20. század fizikai elméletei szempontjából is meghatározó jelentőségű volt. Ugyanakkor élete bővelkedett drámai motívumokban: betegség, szegénység, apjához fűződő ellentmondásos viszonya, s a pályatársak távolságtartása, így Gauss elutasítása. Nyomorúságos körülmények között, kortársai által teljesen elfeledve hunyt el, ötvenhét esztendős korában, Marosvásárhelyen. A napjainkig élő Bolyai-kultuszt Ady Endre: Csaba új népe és Babits Mihály: Bolyai című versei indították el (mindkettő 1911-ben keletkezett), majd olyan regény- és drámaírók folytatták a sort, mint Dávid Lajos (A két Bolyai élete és munkássága, 1923), Tabéri Géza (Szarvasbika, 1925), Miklós Jenő (A Bolyaiak, 1935), Aba Iván (A vásárhelyi remete, 1955), Németh László (A két Bolyai, 1961), Száva István (Apa és fia, 1967; legutóbb: 201101395), Benkő Samu (Bolyai János vallomásai, 1968; legutóbb: 200810364), Kocsis István (Bolyai János estélye, 1972) vagy Buksa Éva (A matézis fáklyája, 2000). Ebbe a sorba illeszkedik a marosvásárhelyi író, Láng Zsolt – ismét megjelenő – műve is. A szerző két idősíkon játszatja regényét. Egyrészt napjainkban: egy író, ösztöndíjasként egy svájci kolostorban tölti napjait, és Bolyai írásos hagyatékát - 12.683 fennmaradt jegyzetpapírját, leveleit, levélvázlatait és töredékes írásait - tanulmányozza, hogy megírja ezek felhasználásával a nagy életrajzot Bolyairól. S ezen források révén jutunk a 19. századba, hogy megismerjük az ifjabb Bolyai életének főbb állomásait, hadmérnöki, matematikai és zenei munkásságát, s persze apjával való, cseppet sem felhőtlen kapcsolatát. "
[<<<]
|
|
|