Az irodalmi Nobel-díjjal 2022-ben kitüntetett francia írónő önéletrajzi vétetésű, lélektani ihletésű kisregénye egy fiatal lány életének néhány hónapját idézi meg, azt a korszakát, amelynek középpontjában a sorsfordító „esemény áll. Az 1963/64 fordulóján játszódó történet főszereplője, Annie   [>>>]

Az irodalmi Nobel-díjjal 2022-ben kitüntetett francia írónő önéletrajzi vétetésű, lélektani ihletésű kisregénye egy fiatal lány életének néhány hónapját idézi meg, azt a korszakát, amelynek középpontjában a sorsfordító „esemény áll. Az 1963/64 fordulóján játszódó történet főszereplője, Annie bölcsészhallgató a roueni egyetemen, és egy futó kapcsolat nyomán terhes marad. Addig eszébe sem jutott, hogy amúgy nem sűrű intim kapcsolatainak valaha következménye is lehet. Egy napon rá kell ébrednie, megtörtént; kétségbeesésében először nem is tudja, mihez kezdjen. A szülei előtt titkolja áldott állapotát, csak néhány barátnőjét avathatja be titkába. Ráadásul abban az időben az orvosok nem vállaltak tiltott terhességmegszakítást, Annie végképp tanácstalan marad. Történhet bármi a világban – épp akkor ölik meg Dallasban Kennedy elnököt --, csak arra tud gondolni, hogy meg kell szabadulnia a magzattól. Sok keresgélés után Párizsban ráakad egy „angyalcsináló asszonyra, aki amúgy kórházi ápolónő. A P-R. monogrammal jelölt nő elvégzi a fájdalmas beavatkozást, csakhogy rövidesen súlyos szövődmények lépnek föl. Annie végül kórházban köt ki. Az írónő a történetet a gondjával magára maradt Annie szemszögéből írja meg egyes szám első személyben, de úgy, hogy 1999-ből tekint vissza egykori önmagára, a negyedszázaddal azelőtti eseményekre. A lány, amikor rádöbben, hogy terhes, ráébred, hogy immár nem abban a világban él, mint annak előtte. Állapotát egy kulcsmondatban foglalja össze: „Hányingerem volt, és egyedül éreztem magam. Egyedüllétében úgy érzi, minden és mindenki megváltozik körülötte; kedves városa, Rouen szürke kőrengeteggé változik, mostantól a szüleitől is tartani kell, és ebben a helyzetben kell keresnie valakit, aki hajlandó elvégezni a tiltott műtétet. Annie Ernaux zárójelbe tett bekezdésekben vall arról, hogy 1999-ben milyen perspektívából, milyen érzésekkel szemléli hajdani önmagát, hogy a lehető leghitelesebben rekonstruálja akkori zavartságát, félelmeit, kétségbeesését. Pontosan és plasztikusan, lélektanilag abszolút hitelesen idézi föl az „eseményt, majd visszagondolva így összegez: „Szavakba öntöttem azt, amit teljes emberi tapasztalatnak érzek, benne van élet és halál, az idő, az erkölcs és a tilalom, a törvény, és mindezt kezdettől végig a testemben tapasztaltam meg. A lélektani kisregény nagy világirodalmi gyűjtemények darabja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]