A mai Európa legaktuálisabb kérdéseiről ír regényében a német írónő, hiszen a más kontinensről érkező menekültek ügye a legsürgetőbb probléma főleg Nyugat-Európa országaiban, elsőrendűen Németországban. „Hová megy valaki, aki nem tudja, hová menjen? - teszi fel a kérdést a Thomas Mann-díjas szerző,   [>>>]

A mai Európa legaktuálisabb kérdéseiről ír regényében a német írónő, hiszen a más kontinensről érkező menekültek ügye a legsürgetőbb probléma főleg Nyugat-Európa országaiban, elsőrendűen Németországban. „Hová megy valaki, aki nem tudja, hová menjen? - teszi fel a kérdést a Thomas Mann-díjas szerző, kétszer is egy-egy üres lap közepére szerkesztve a kérdőmondatot. Hogyan tudjuk elviselni az idő múlását, ha a hazánkból elmenekülve egy idegen ország számunkra idegen kultúrájában tétlenségre vagyunk kárhoztatva? Hogyan küzdjünk meg az állandó bizonytalanság érzésével, hogy az otthonunkba már nem mehetünk vissza, de ahova menekültünk, ott se biztos, hogy maradhatunk? Hogy sehol nem tudunk berendezkedni, állandó vándorlásra ítéltettünk? Ebbe próbál belegondolni, beleérezni Richard, a nyugalmazott professzor a berlini Oranienplatzon tábort ütő észak-afrikai menekültekkel beszélgetve. A professor emeritus a maga eszközeivel próbál segíteni a kilátástalan helyzetbe jutott embereken. Tulajdonképpen cselekményében erről szól Jenny Erpenbeck nagy művészi érzékenységgel megírt regénye, amelyet 2015-ben a Német Könyvdíj zsűrije a legjobb hat könyv közé választott. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kritikája szerint a megindító történet „nem az olvasó szánalmára apellál, ahol az »idegen« és a »saját« ugyanannak az összefüggésnek a két oldala. A hazai migrációs helyzet és hozzáállás kapcsán is elgondolkodtató mű odafigyelésről és félrenézésről, űzöttségről és bizonytalanságról, láthatóvá és láthatatlanná válásról. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]