A kávéházi lét valaha az írói élet mindennapi, éltető közege volt, úgy tűnik Maros András ezt a hagyományt éleszti föl napjainkban, amikor a vendéglátásban "újraéledő" kávéházak hangulatát, az ott idejüket eltöltő embereket és a közöttük folyó beszélgetéseket figyeli meg és jegyzi le, rövid, alig   [>>>]

A kávéházi lét valaha az írói élet mindennapi, éltető közege volt, úgy tűnik Maros András ezt a hagyományt éleszti föl napjainkban, amikor a vendéglátásban "újraéledő" kávéházak hangulatát, az ott idejüket eltöltő embereket és a közöttük folyó beszélgetéseket figyeli meg és jegyzi le, rövid, alig egyoldalas írásaiban. Az olvasó szinte maga előtt láthatja, ahogy az író, naphosszat egy kávéház szegletében üldögélve várja az ihletet, ami nem nagyon akaródzik jönni, ám helyette megannyi apró kis történet "mászik be a fülébe". Óhatatlanul tanúja lesz a mellette lévő asztaloknál üldögélők beszélgetéseinek, és ezekből a beszélgetésfoszlányokból családok élete, szétmálló párkapcsolatok, nagymamák unokáikkal kapcsolatos elfogultsága, barátok, üzlettársak egymás iránti érzései bomlanak ki az olvasó "füle hallatára". Szórakoztató történetek ezek, valamelyikben pedig ki-ki magára ismerhet, hiszen a kimerevített "pillanatfelvételeken" emberi gyarlóságaink, pitiánerségeink éppúgy láthatóvá válnak, mint emberségünk és őszinte érzelmeink. Érdemes a szerzőt követni kávéházi pillanatainak "útvonalán", amelynek "megállóit" a remek grafikus szerzőpartner, Helmut Kruse illusztrációi jelölik ki. Széles körben ajánlható a kötet, mert szavatolt a kellemes, könnyed kikapcsolódás, jó szórakozás. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]