Bertók László az eddigi oeuvre-jét jól ismerőket már nyilván nem lepi meg az új verskollekció legfőbb vonása, vagyis az, hogy teljes egészében epigrammatikus rövidségű-tömörségű, mindössze két soros, szabályosan rímelő költemények kaptak helyet benne. Ezek a parányi verstestek végleges és végletes   [>>>]

Bertók László az eddigi oeuvre-jét jól ismerőket már nyilván nem lepi meg az új verskollekció legfőbb vonása, vagyis az, hogy teljes egészében epigrammatikus rövidségű-tömörségű, mindössze két soros, szabályosan rímelő költemények kaptak helyet benne. Ezek a parányi verstestek végleges és végletes igazságokat mondanak ki, ám nem kinyilatkoztatásszerűen, hanem elsősorban rámutatással és felmutatással. Általában két motívum, gesztus, szituáció, alakrajz, hangulat, sejtelem egymásra villantásai ezek a költemények, és ez az egybevillantás borzongatóan hatalmas, rejtélyesen meggyőző távlatokat nyithat az olvasóban. Ugyanakkor írásai alaphangja ezúttal játékosság, irónia, az életkorból fakadó önirónia; ezek köntöséből bukkan elő - legalábbis az arra fogékonyak, az értők számára - a mélyebb, nagyon is komoly, s nem ritkán keserű igazság: "Neve nyugdíjas, foglalkozása beteg, / ha nem tud szakmát váltani, belegebed"; vagy "Ha már az emlékezeted is kihagy, / jobban válogasd meg a szavaidat." A kötetben ez alkalommal három ciklusnyi kétsoros olvasható: az első a Rajtad áll vagy bukik, a Részenként veszted el, illetve az Ahogy jöttél, mégy el. A kortárs magyar líra élvonalába tartozó kötet minden verskedvelő és -értő olvasónak jó szívvel ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]