Angus Robertson Bécsről írott könyve mögött egyértelmű a személyes indíttatás, melyről a bevezetőben vall is olvasóinak. A szerző húszas éveit Bécsben töltötte, és itt lépett rá az újságírói-tudósítói pályára, melynek keretében többek között az Osztrák Rádió és Televíziónak, valamint a BBC-nek   [>>>]

Angus Robertson Bécsről írott könyve mögött egyértelmű a személyes indíttatás, melyről a bevezetőben vall is olvasóinak. A szerző húszas éveit Bécsben töltötte, és itt lépett rá az újságírói-tudósítói pályára, melynek keretében többek között az Osztrák Rádió és Televíziónak, valamint a BBC-nek dolgozott. Különféle diplomáciai szálak továbbra is szorosan kötik a városhoz, mindez arra ösztönözte, hogy megírja a város történetét, a világvárosét, amely „évszázadokon át a diplomácia, a művelődés, az értelmiségi gondolkodás, a zene, a művészet, a divat és az építészet fellegvára volt – és az mind a mai napig (7. o.). Teszi ezt tizenkét fejezetben, a témát kronológiai sorrendben tárgyalva: elsőként, Vindobonától Bécsig cím alatt a római kortól kezdi az elbeszélést, rátérve a népvándorlás korára, majd a középkorra, amikor is a város a nagy hatalmú Babenbergerek 976-tól kezdődő uralkodása alatt egyre nagyobb jelentőségre tett szert. A reneszánsz időszak, majd a Habsburgok 15–16. században megfigyelhető további politikai térnyerésének és erősödésének bemutatása után az Oszmán Birodalom egyre fokozódó fenyegetéséről olvashatunk; a fejezetet a vesztfáliai béke ismertetése zárja. A második fejezet A Habsburgok császárvárosa címet viseli; ebben a Német-római Császárság fővárosának szervezeti, igazgatási, jogi, adminisztratív működésébe, valamint a hűbéri rendszerbe, a Habsburg-udvarba nyerhetünk bepillantást. A birodalom visszavág címet viselő részben Mária Terézia és II. József uralkodásáról szerezhetünk ismereteket: úgy a regnálásuk alatti hadakozásokról, mint a paloták és intézmények alapításáról, valamint a kulturális életről. A negyedik, Forrongó franciák és Napóleon című fejezetben – az árulkodó címnek megfelelően – a szerző részletgazdagon mutatja be Bécs franciákkal elhúzódó konfliktusait a 18–19. században. Ezt követően a Dicsőséges pillanat című fejezet a bécsi kongresszust taglalja, amely „azt alapozta meg, hogy a császárváros a korszak kiemelkedő diplomáciai fővárosa legyen (117. o.). A hatodik fejezet (Európa koncertje: Metternich kora) Bécs a kancellár stratégiai húzásai révén történő felvirágzásának korát veszi górcső alá. A Rekordidő a trónon Ferenc József uralkodását mutatja be, aki – mint ahogy az közismert – 1848-ban alig 18 évesen lett osztrák császár, hogy aztán egészen 1916-ig uralkodjon. A Nyugtalan ragyogás: a fin de siècle a századvég kulturális pezsgésének, keveredésének korát tárja az olvasó elé. Ezt követően a kilencedik fejezet (Háborús keringő) az első világháborúig való eljutás bonyolult összefüggéseit tárja fel, majd a következő fejezet pedig (Az Első Köztársaságtól a Harmadik Birodalomig) ugyanezt teszi meg a második világháború vonatkozásában. A Megszállás, intrika és kémkedés című fejezetben Robertson az Ausztria felszabadítása utáni éveket követi végig, melynek kifutása, hogy az ország 1955 végén csatlakozott az ENSZ-hez, így „az Osztrák Köztársaság a szabad és globális közösség tagja, Bécs pedig ismét egy szuverén állam fővárosa lett (327. o.). Az utolsó fejezetben (A diplomácia fővárosa) Bécs jelenlegi kulturális és diplomáciai jelentőségét mutatja be. „1945 után Bécs sokoldalú metropolisz gyanánt definiálta újra magát: a Keletet a Nyugattal összekötő hídépítőként; a nemzetközi kapcsolatok globális találkozóhelyeként; az Európa szívében fekvő semleges városként. (358. o.) A munka a régió történelme, a diplomácia vagy a kultúr- és művelődéstörténet iránt érdeklődő olvasók érdeklődésére tarthat számot. [<<<]