Cím: |
Mindenki szolgája
| Alcím: |
feljegyzések az oroszországi és ukrajnai munkaszolgálatosok kálváriájáról
| Szerző: |
Zsadányi Oszkár (1906-1989) |
Közrem.: |
Hedvig Olga (szerk.) ; Ungvári Tamás (előszó) |
Szerz. közl: |
Zsadányi Oszkár ; [szerk. Hedvig Olga] ; [előszó: Ungvári Tamás]
| Kiadás: |
Budapest : Scolar, 2017 |
Sorozat: |
Tanúságtevők |
Eto: |
894.511-94 ; 355.48(439)(47)"194"(0:82-94) ; 355.253.7(=924)(439)"194"(0:82-94) ; 355.241.4(=924)(439)"194"(0:82-94) ; 343.819.5(47)"194"(0:82-94) ; 323.12(=924)(439)"194"(0:82-94)
| Tárgyszó: |
Szovjetunió ; Ukrajna ; munkaszolgálat ; visszaemlékezés ; második világháború ; zsidóság |
Cutter: |
Z 73
| ISBN: |
978-963-244-709-4
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
227, [1] p.
| UKazon: |
201704014
| Kivonat: |
"Mindenki szolgái" voltak a második világháború idején munkaszolgálatot teljesítő zsidók, mindenki kiszolgáltatott áldozatai, akiket gyakran csak a megszállt területeken élő parasztok segítettek kenyérrel, jó szóval. Közéjük tartozott Zsadányi Oszkár költő, író, újságíró, akit 1942 októberében
[>>>]
"Mindenki szolgái" voltak a második világháború idején munkaszolgálatot teljesítő zsidók, mindenki kiszolgáltatott áldozatai, akiket gyakran csak a megszállt területeken élő parasztok segítettek kenyérrel, jó szóval. Közéjük tartozott Zsadányi Oszkár költő, író, újságíró, akit 1942 októberében hívtak be munkaszolgálatra. Rövid ideig Magyarországon szolgált, majd az ukrán frontra vezényelték, saját becslése szerint több mint hatvanezer társával egyetemben. Hóban, fagyban teljesítették szolgálatukat, az éhséggel és a tetvekkel, a golyókkal és a gyilkos gyűlölettel hadakozva, nagy részük pedig jeltelen tömegsírokban fekszik. Társaival együtt megfordult Kijev környékén, a brianszki erdőben, Konotopban, Darnicán, és hallomásból értesült a dorosicsi tűzhalálról is. A Kijevtől 150 kilométerre fekvő kolhoz egyik pajtájában gyűjtötték össze a munkásszázadok tífusztól legyengült betegeit, akikkel különös kegyetlenséggel bántak. A pajtakórház pészách napján, négy sarkán egy időben kigyulladt, a betegek többsége azonban nem tudott kimenekülni, mert az ajtókat kívülről bedrótozták. Akinek mégis sikerült, égő ruhában kitörnie, azt pedig lelőtték az őrök. Ezt a borzalmas eseményt is bemutatja - néhány túlélővel folytatott beszélgetés alapján - az eredetileg 1945-ben megjelent, s most ismét olvasható emlékirat. Ezen túl azonban 1943. október 27-i behívójától, az első megaláztatásoktól és a szentendrei művésztelepen kialakított tábortól a marhavagonban megtett út borzalmain és a fronton átélt megannyi szenvedésen keresztül a visszavonulásig és a Varsóból való hazatéréséig ismerteti a munkaszolgálat krónikáját, szinte egy riporter pontosságával beszámolva a vele és társaival történtekről. A kötet elején Ungvári Tamás előszavát olvashatjuk. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
|
|