Grecsó Krisztián pályája elején, az 1990-es évek második felében költőként kezdte, aztán két évtizedig főként prózát írt, majd a Magamról többet (2020) című kötettel visszatért a lírához. Föltámadó poézisét a személyesség, az önéletrajzi ihletettség, az autofikció jellemzi, ám ez a belülről jövő   [>>>]

Grecsó Krisztián pályája elején, az 1990-es évek második felében költőként kezdte, aztán két évtizedig főként prózát írt, majd a Magamról többet (2020) című kötettel visszatért a lírához. Föltámadó poézisét a személyesség, az önéletrajzi ihletettség, az autofikció jellemzi, ám ez a belülről jövő líra sokszor hagyományos, klasszikus formákat ölt. Így van ez a 2020 és 2025 között keletkezett versek gyűjteményében is, ahogyan a szerelmes versek, feleségének címzett vallomásaiban is (Házasság; Középkorú szerelmes vers). Grecsó lírájában folyton megnyilvánul valami családias bensőségesség, az otthoni kisvilág intimitása, az apa-anya-gyermek háromszögének melege (Hazafelé; Elég jó szülő; Családi ölelés).*** Ha a Dunát nézi, akkor is lánya jövőjét látja (Ami már megvan), az alföldi harangszó hallatán a férfias ölelés jut eszébe (Mint két idegen - Jelenetek egy házasságból). Akár klasszikus alakzatokban, ütemhangsúlyos, rímes, Nagy Lászlót idéző formában, akár szabadversekben szól, valamiképp mindig magáról beszél, de sosem alanyi költő egocentrikus módján, hanem a lírai alany szűkebb-tágabb környezetét jelenítve meg. Például így: ?Vagyis én vagyok ebben a térben. / Az elszáradt őszben az anyag. / És a sorsom ül ott törökülésben. / Első látásra szél vagy forgatag? (Második triptichon - Képet a képekre). Így méri föl helyét és helyzetét a tér-időben, miközben arra emlékezik, hogy tízévesen a búzaföld szélén hazafelé biciklizett. Aztán a középkorú férfi számot vet emlékeivel: ?Fakul bennem sok elhagyott táj, / Garázsbolt, panelok, alkonyat, / Olajszag, vasút, másodosztály, / Próbálom néha az arcodat // Egy kicsit élesebben látni? (40, 41). Visszatérően keresi a maga helyét a térben és az időben, családja körében, szülőföldjén és a lakóhelyén, közben olyan fogalmakat, kifejezéseket használ, mint ?belül lenni?, ?Tucatnyi hely, ahonnan hiányoznék?, vagy ?Illan és reszket a séta magánya?. E kötet, azon felül, hogy Grecsó Krisztián megújuló költészetének hiteles tükre, ciklusaival versei tematikus skáláját is szemlélteti, mert külön fejezetet kaptak a családról, házasságról szóló versek (A házasság hete), a helykeresés, a számvetés, az önmeghatározás lírája (Állni kell), az istenes versek (Genezis; Bibliai történeteim), vagy az Esterházy Péter szellemét idéző szabadversek (A szív segédigéi). De bármilyen témáról, bármilyen formában versel, a maga arcképéhez húz új vonásokat. Ahogyan Nagy Lászlót idéző költeményében mondja: ?Áldja meg az Isten / az álmom, / Akadjon takaró, / ha fázom? (Végszavak). "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]