A neves filozófus és író esszéit veheti kézbe az olvasó, aki a jelen kérdéseire nem rest a múltban keresni a választ. Lányi András a 19. századig nyúlt vissza a múlt régiségei között kutatva, mivel úgy látja, hogy a 20. század nem más, mint mindaz, amit a 19. században a jeles gondolkodók és   [>>>]

A neves filozófus és író esszéit veheti kézbe az olvasó, aki a jelen kérdéseire nem rest a múltban keresni a választ. Lányi András a 19. századig nyúlt vissza a múlt régiségei között kutatva, mivel úgy látja, hogy a 20. század nem más, mint mindaz, amit a 19. században a jeles gondolkodók és politikusok megfogalmaztak, maguk elé célul kitűztek. „Mi a tizenkilencedik század jövője voltunk. Ezért nincs saját jövőnk, mi voltunk a jövő. És hogy milyen volt ez a jövő, milyenné változtak néhány évtized alatt a felvilágosodás eszméin szárba szökkenő gondolatok és irányzatok, azt mindenki ismeri, aki tanult egy kis történelmet. A nagy eszmék rendre saját maguk torzképeivé váltak: a nacionalizmussal együtt leszerepelt a szocializmus is. A válaszokat mégis leginkább a 19. század évtizedeiben érdemes keresni. A szerző analitikus szeme előtt nem maradnak rejtve az összefüggések. Merész gondolatkísérletei új színben tüntetik fel Széchenyi és Kossuth, Görgey mellett Kemény Zsigmond, Arany János, Jókai Mór, és egy régebbi kor születte, II. Rákóczi Ferenc. A szerző a napi politikától, a pillanat uralta értékítélettől semlegesítve lépteti fel szereplőit, akik így sokkal modernebbül (sőt, posztmodernül) hatnak. Megelőzik kortársaikat, de ennek valódi tétjét a kortársak, de még az utókor, a mi korunk sem érti igazán. A szerző esszéi végén vesz búcsút a haladást valló, a humánumban töretlenül hívő századtól. Kérdés, hogy folytatható örökségről, vagy megszakadt, de éppen okulásra szolgáló időszakról van szó. Lányi András esszéinek jelentősége túlmutat a jelen pillanatán is. A kötet – ebből kifolyólag – minél szélesebb körben ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]