A rendszerváltozás után az Egyesült Államokból hazatelepült író új az Ünnepi Könyvhét alkalmából megjelent könyve önéletrajzi regényfolyamának folytatása. Ez a negyedik rész az emigráns élet sajátos krónikája, sok-sok visszaemlékezéssel tarkítva. A regény egyes szám első személyben beszélő főhőse,
[>>>]
A rendszerváltozás után az Egyesült Államokból hazatelepült író új az Ünnepi Könyvhét alkalmából megjelent könyve önéletrajzi regényfolyamának folytatása. Ez a negyedik rész az emigráns élet sajátos krónikája, sok-sok visszaemlékezéssel tarkítva. A regény egyes szám első személyben beszélő főhőse, Tibor 1957 tavaszán Bostonban megismerkedik az egyetemi menza diákfelszolgálójával, Priscillával, aki élete társa lesz. A fiú sokat mesél a lánynak az 1950-es évek Magyarországáról, a diktatúra szörnyűségeiről, a kitelepítésekről, a munkaszolgálatról, a félelem és megalázottság légköréről, ugyanakkor a lány arra kíváncsi, hogy a szörnyű élmények milyen nyomot hagytak Tiborban. A mesélő egy jelképi erejű történettel érzékelteti munkaszolgálatos éveit. A bányában egy elszabadult csille fölhasította egy bányaló oldalát, és Tibor a vaksötétben tapogatózva, a kifordult belekbe gabalyodva próbál föltápászkodni, talpra állni, lámpát gyújtani, hogy most már az irtózat után immár együttérző tanúja legyen a szerencsétlen állat haláltusájának. A borzalmas élmények éles kontrasztban állnak az amerikai jólét és szabadság tényeivel, tapasztalatával. Tibor és Priscilla Vermontban, a lány szüleinek nyaralójában töltenek gondtalannak ígérkező, felhőtlenül boldognak látszó napokat, miközben a felhőtlenséget és boldogságot folyton beborítják az itthoni emlékek árnyai. Ebben a romantikusan szép környezetben szinte abszurdnak tűnik föl, hogy néhány évvel azelőtt és néhány ezer kilométerrel odébb, az 1950-es évek Magyarországán pokoli világ volt. Ráadásul Priscilla nem elégszik meg a történetek megismerésével, arra is kíváncsi, milyen mentális nyomok maradtak Tibor lelkében az átélt szörnyűségek miatt. A fiú a lány kedvéért magnóra mondja az 1956-os forradalomban átélt kalandjait, elbeszéli a bányamunka szörnyűségeit, megidézi alávetett, kiszolgáltatott munkatársai alakját, a munkaszolgálatos katonaság körülményeit. A történetfölidézés 1963-ban, a magyarországi amnesztia kihirdetésének évében ér véget. A sajátos szerkezetű regény egy csaknem idilli szerelem kerettörténetében beszéli el a kommunista diktatúra rémségeit, jelezve azt is. Hogy a boldog jelen sem feledtetheti Tiborral, milyen múltat cipel magával. Végül is éppen az a válasz az amerikai lány, Tibor szerelme kérdésére, hogy a múlt kitörölhetetlen az emlékezetből és folyton kísért az áldozat lelkében. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]