közegészség elleni bűncselekmény jogesete ; élelmiszerekre vonatkozó szabályok megsértésének jogesete ; gyógyszerekre vonatkozó szabályok megsértésének jogesete
Victor Capesius elmondatlan történetét meséli el Patricia Posner könyve. Egy szerdahelyi orvos és gyógyszerész házaspár gyermekéről van szó, aki később maga is gyógyszerészeti tanulmányokat folytatott, és Bécsben szerzett oklevelet 1933-ban. Egy évvel később az IG Farben/Bayer munkatársa lett, a
[>>>]
Victor Capesius elmondatlan történetét meséli el Patricia Posner könyve. Egy szerdahelyi orvos és gyógyszerész házaspár gyermekéről van szó, aki később maga is gyógyszerészeti tanulmányokat folytatott, és Bécsben szerzett oklevelet 1933-ban. Egy évvel később az IG Farben/Bayer munkatársa lett, a cég gyógyszerészeti részlegének romániai értesítőjeként dolgozott. Később a román hadseregben szolgált. Miután Románia csatlakozott a tengelyhatalmakhoz, egy német–román egyezmény alapján 1943-ban átkerült a Wehrmachthoz; előbb egészségügyi szolgálatot látott el Varsóban, Berlinben és Dachauban, majd századosi rangban átkerült a Waffen-SS kötelékébe. 1944-től az auschwitzi koncentrációs tábor főgyógyszerésze volt, és e minőségében Josef Mengele munkatársaként dolgozott. Részt vett a foglyok válogatásában, bizonyítottan küldött gázkamrába embereket, az ő feladata volt továbbá a Zyklon–B adminisztrálása, és azokat a kísérleti gyógyszereket is ő felügyelte, melyekkel borzalmas kísérleteket végeztek terhes nőkön és gyerekeken. A közeledő szovjet hadsereg elől menekülve került brit hadifogságba, ám hamar kiszabadult. Később elektrotechnikát tanult Stuttgartban, egy holokauszt túlélő azonban felismerte. Az amerikaiak vették őrizetbe, ám akkor még semmit nem tudtak rábizonyítani, így szabadon bocsátották. Egy stuttgarti gyógyszertárban volt alkalmazott, majd a haláltáborban lefoglalt vagyonokból és a meggyilkoltak szájából kitépett fogászati aranyból szerzett vagyonból önállósította magát, és Göppingenben működtetett gyógyszertárat, később pedig a szomszéd faluban egy szépségszalont is nyitott. Mindeközben azonban újabb és újabb bizonyítékok gyűltek ellene, elsősorban Hermann Langbein és Fritz Bauer ügyészeknek köszönhetően, így 1959-ben ismét letartóztatták. Vizsgálati fogságban ült éveken keresztül, és a frankfurti Auschwitz-per egyik vádlottja volt, ahol sokakat megdöbbentett, hogy semmiféle megbánást nem tanúsított, sőt a tanúvallomások hallgatása közben gyakran mosolygott a teremben. Végül nyolcezer rendbéli gyilkosságban való bűnrészességért kilenc év fegyházbüntetésre ítélték, ám két és fél évvel később, 1968 elején a legfelsőbb bíróság szabadon bocsátotta. Első nyilvános útja egy klasszikus koncertre vezetett a családjával, ahol a közönség egy része hősként ünnepelte és tapssal fogadta. Később a felesége nevére átíratott gyógyszertárban dolgozott. 1985-ben hunyt el. Pere ellenére sok dokumentum évtizedekre titkosított maradt, melyek a szerző közbenjárására válhattak, 2016-ban nyilvánossá. Mindezen források alapján mutatja be Auschwitz gyógyszerészének életét, a haláltáborban elkövetett rémtetteit, na és azt, miként sikerült közel húsz évig megúszni a felelősségre vonást. De azt a személyes történetet is felfejti, hogy Capesius a baráti Böhm házaspárral 1928-ban még együtt strandolt Segesváron, az őt „patikus bácsinak szólító Ella pedig tizenhat esztendős korában, az auschwitzi rámpa végénél találkozott ismét vele. A kötet közepén egy fekete-fehér képmelléklet is helyet kapott, a kiadványt pedig bibliográfia, jegyzetek, valamint név- és tárgymutató zárja.
[<<<]