A vaskos történeti monográfia Napóleon császárságának utolsó évét dolgozza fel, ha nem vesszük figyelembe az elbai száműzetés utáni száznapos uralmát 1815. március 1. és 1815. június 22. között. Az 1814. év katasztrófája nem volt előzmény nélküli jelenség: az oroszországi hadjárat kudarca után   [>>>]

A vaskos történeti monográfia Napóleon császárságának utolsó évét dolgozza fel, ha nem vesszük figyelembe az elbai száműzetés utáni száznapos uralmát 1815. március 1. és 1815. június 22. között. Az 1814. év katasztrófája nem volt előzmény nélküli jelenség: az oroszországi hadjárat kudarca után Napóleon még bízott abban, hogy újra fel tudja állítani a Grande Armée-t, vagyis az egész Európát lerohanó és rettegésben tartó hatalmas és verhetetlen hadseregét, azonban az európai nagyhatalmak kedvezőnek látták a helyzetet arra, hogy végre megszabaduljanak a császár igájától, ezért létrehozták a hatodik koalíciót, melyhez – a korábbiakkal szemben – Ausztria, Nagy-Britannia, Poroszország és Oroszország mellett a közép-európai német fejedelemségek, valamint az északi skandináv országok is csatlakoztak. Ennek eredményeként a lipcsei csatában (1813. október 16–19.), melyet csak a „népek csatája jelzővel szoktak illetni, végső vereséget mértek Napóleonra. A jelen monográfia szerzője e vereséget követően veszi fel az események fonalát, és az 1814. év hadi eseményeit dolgozza fel megkapó alapossággal. A folyamatos visszavonulások demoralizálták a francia lakosságot és hadsereget, ám Napóleon végig arra törekedett, hogy katonáit és tisztjeit hűségesen maga mellett tartsa, valamint, hogy az újoncok révén ellentámadásba menjen át. Terve sikertelenségét járja végig Andrew Uffindell: a történeti háttér felvázolása után (első fejezet) a hadjárat részleteire tér rá (második fejezet), s a hasi események mellett a lélektani változót, a hadi propaganda gépezetének bemutatását sem kerül meg, ez emeli ki könyvét az átlagos történeti elemzések sorából. A kötet végén függelékként a hadjárat alatti időjárási adatokat, a napkelte és napnyugta pontos meghatározásának táblázatos összefoglalását, a szövetséges hadseregek hadrendjét, valamint Napóleon seregének hadrendjét ismerteti a szerző. Ezután fogalomtárat, és a felhasznált források és irodalom listáját találjuk. A könyv minden érdeklődő olvasónak ajánlható, ám alapos befogadásához átfogó történeti ismeretek szükségesek. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]