Kevésbé ismert, hogy Bonaparte Napóleon 1795-ben, a forradalmi francia hadsereg tehetséges, huszonhat esztendős tábornokaként, a katonai teendők szüneteiben egy romantikus regény írásába kezdett, melyből végül elbeszélés lett. Az elkészült kézirat, mely nagyrészt vázlatokból, egy-egy rövid   [>>>]

Kevésbé ismert, hogy Bonaparte Napóleon 1795-ben, a forradalmi francia hadsereg tehetséges, huszonhat esztendős tábornokaként, a katonai teendők szüneteiben egy romantikus regény írásába kezdett, melyből végül elbeszélés lett. Az elkészült kézirat, mely nagyrészt vázlatokból, egy-egy rövid párbeszédből állt, húsz oldalt sem tett ki, és Napóleon a Clisson et Eugénie címet adta neki. A történet férfi főhőse, Clisson hős forradalmár francia katona, aki belefáradt a háborúba. Egy nyilvános fürdőben találkozik Eugénie-vel és beleszeret. A leszerelése után Clisson elveszi Eugénie-t, több gyermeket nevelnek fel közösen egy idilli vidéki házban, de újabb háború tör ki, és Clisson ismét bevonul, hogy hazáját szolgálja. Aztán megsebesül egy csatában, felépülése közben pedig levelet ír szerelmének. Azt helyette egyik bajtársa, Berville viszi el Eugénie-nek, ő azonban elcsábítja a nőt, aki nem küld már több levelet Clissonnak. Az összetört szívű Clisson még ír egy utolsó levelet hűtlen feleségének és új szeretőjének, majd szándékosan megtervezi, hogyan haljon hősi halált egy roham közben. A történet esetében természetesen jelentős részben önéletrajzi ihletettségről volt szó, ugyanis Napóleon, mielőtt Joséphine-t megismerte volna, szerelmi viszonyt tartott fenn sógornője húgával, Eugénie Désirée Clary-val, akit el is jegyzett. Hosszas távollétei azonban kikezdték a kapcsolatot, a szerelem kialudt, levelezésük szép fokozatosan írásos veszekedéssé fajult, és szakítottak egymással (Eugénie egyébként később svéd és norvég királyné lett, mivel Napóleon egyik tábornokához, Jean-Baptiste Bernadotte-hoz ment férjül, akiből 1818-ban XIV. Károly János néven svéd király lett). A novellányi terjedelmű írás azonban megőrizte a kapcsolat emlékét. Napóleon később kivette a középső részt – amelyben a főhős boldog házasságban él –, újraszámozta az oldalakat, a címből pedig kihúzta Eugénie-t. A kézirat létezéséről sokáig senki sem tudott, Napóleon ugyanis azt egész életében titokban tartotta, és magával vitte végső száműzetése helyszínére, Szent Ilona szigetére is. Később a szöveg több változatban is fennmaradt részletei szétszóródtak a világban, Franciaországtól Anglián és Oroszországon át az Egyesült Államokig, sőt Kubáig. Nyomtatásban először 2008-ban látott napvilágot, Peter Hicks szerkesztésében. Ez a kézirat szolgált alapul Margaret Rodenberg most megjelenő regényéhez, aki a rövid munkát kibővítette egy teljes regénnyé, oly módon, mintha azt az idős Napóleon írta volna Szent Ilona szigetén, visszagondolva fiatalságára. A történetet meg-megszakítják a Clisson et Eugénie részletei, és mindezt kísérve gyermekkorától haláláig ismerhetjük meg Napóleon életét és persze szerelmeit, Clary-tól Joséphine-en át Albine de Montholonig, akivel Szent Ilona szigetén volt viszonya a száműzött császárnak. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]