"Életem első tizenkét évében panelházban éltem, de napi szinten jártam vissza a pécsi négy- és tízemeletesekben lakó nagyszüleimhez azután is, hogy más jellegű társasházba költöztünk." Olvasható Kapinya Viktória Panel boogie című regényének szerzői előszavában. A regény bár fikció, mégis a valós   [>>>]

"Életem első tizenkét évében panelházban éltem, de napi szinten jártam vissza a pécsi négy- és tízemeletesekben lakó nagyszüleimhez azután is, hogy más jellegű társasházba költöztünk." Olvasható Kapinya Viktória Panel boogie című regényének szerzői előszavában. A regény bár fikció, mégis a valós életről szól, s a lakótelepen élő emberek közötti kapcsolatok, vagy éppen azok hiánya tekinthető fő témájának. A "panelregény" az elidegenedés, a kapcsolati és kommunikációs kiüresedés világát tárja fel, mindazonáltal érzékenyít is, s gesztus arra, hogy segítse az egy helyen élő emberek egymás felé való nyitását. A lakótelepekről az a hír járja, hogy unalmasak. A regény ezt megkérdőjelezi, ugyanis a pécsi Szaggató közben az unalom nem ismert fogalom. Titokzatos körülmények között meghalt a közös képviselő, ám halála előtt elszelelt a lift felújítására szánt pénzzel. Egy telepi buli után a lakók arra jutnak, hogy eseményeket szerveznek azért, hogy újból megszerezzék a szükséges összeget. Így a lakótelepen könyvklub, filmklub, táncos rendezvény és számos más program zajlik. A közös küldetés során beleláthatunk az egyes lakók hétköznapinak korántsem nevezhető életébe, sorsába. A kötet minden olvasónak jó szívvel ajánlható."www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]