Ezúttal disztopikus ifjúsági regénnyel jelentkezik Kalapos Éva Veronika. A tizenhét éd fél esztendős Rami és barátai, Alda, Baldvin, Hedvig és Tomo valamikor a 21. század első negyedében élnek, egy kissé lepusztult és a klímaválságtól sújtott, Budapestre nagyban hasonlító városban (ezt az elülső és   [>>>]

Ezúttal disztopikus ifjúsági regénnyel jelentkezik Kalapos Éva Veronika. A tizenhét éd fél esztendős Rami és barátai, Alda, Baldvin, Hedvig és Tomo valamikor a 21. század első negyedében élnek, egy kissé lepusztult és a klímaválságtól sújtott, Budapestre nagyban hasonlító városban (ezt az elülső és hátulsó borító grafikája is megerősíti, a Parlament és a budai vár sziluettjével). Az emberek életét a Hivatal irányítja, mely első látásra láthatatlan állami szerv. Az alkotmány ugyan papíron garantálja a szabadságjogokat, ám ez a valóságban nincs így. A Hiavatal – nemsokkal a nagy járvány után – teljesen átszervezte a társadalmat és a munkaerőpiacot, kommunikációjának fő eleme pedig a védelem hangsúlyozása volt: hogy megvédi az embereket a külső ellenségektől és saját maguktól is. Az állampolgárokat három kasztba sorolták be, amit a kötelezően viselendő karszalag is jelez. A kasztokhoz való tartozás egyben azt is jelenti, hogy ki milyen információkhoz férhet hozzá. A piros karszalagot viselő emberek csak a legszükségesebb információkhoz, a kormány híroldalaihoz és a szórakoztató tartalmak egy részéhez férhetnek hozzá, nem nézhetnek semmit, amiben a hivatal értékrendjétől eltérő dolgok vannak. A zöld szalagosok helyzete eggyel jobb, mert ők hozzájuthatnak például megosztóbb filmekhez és sorozatokhoz, bizonyos híroldalakhoz, és valamivel jobban élnek a pirosaknál. A fehérek alkotják a felső kasztot, akik az ellenzéki és külföldi hírportálokat is olvashatják, vagyis mindent, amit csak akarnak. Elsőbbséget élvezek továbbá a hozzáférhető szolgáltatások területén, ők kapják a jó állásokat és nekik van értelmezhető vagyonuk. Elvileg minden ki szabadon tanulhat, igaz, csak a rendszer népiskolájában, a Scola Respublicában, amely valójában csak propagandaterjesztő iskola. Csak az alaptárgyakat tanítják, így a matematikát, a nemzetvédelmet, a család- és gyermekgondozást, az etikát és néhány helyen a hittant. Elvileg bármilyen szakmát választhat egy fiatal – kivéve, ha valami kreatív munkára vágyik. Maszek munka egyáltalán nem létezik, az állami állásokat pedig a hivatal osztja szét, így a családok helyzete teljesen bizonytalan. A párkapcsolatokat kiemelten támogatja az állam, külön hivatali randiappot is kialakítottak a fiatalok számára – már ameddig a kapcsolat célja a családalapítás, a gyermeknevelés. Bár látványosan nem büntetik meg az egyedülállókat, minden lehetséges módon igyekeznek kihúzni alóluk a talajt. Akik meg elmenekültek a társadalomból, az ún. illegálok, a mendemondák szerint a föld alatt vagy hegyi barlangokban élnek. Sok fiatal nem találja a helyét ebben az autokratikus rendszerben. Még a fehérszalagos Hedvig is, a piros szalagos barátairól már nem is beszélve. Így elhatározzák, hogy a maguk módján lázadnak az elnyomás ellen, titokban találkozhatnak a háztetőkön vagy felolvasnak egymásnak régi könyvekből. De mi van, ha valami komolyabb ellenállásra szánják el magukat? Ha a Hivatal emberei rájönnek erre? És ha ezzel nemcsak saját maguk, hanem családjuk és szerelmük biztonságát is kockáztatják?... "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]