A kötet Apáczainak azokat a prózai írásait adja közre, amelyek magyar nyelven jelentek meg, fő műve, a híres Magyar Enciklopédia kivételével. A gyűjteményből különösen két híres beszéde emelkedik ki. A bölcsesség tanulásáról 1653-ban, a gyulafehérvári kollégiumban tartott rektori beszéd, illetve a
[>>>]
A kötet Apáczainak azokat a prózai írásait adja közre, amelyek magyar nyelven jelentek meg, fő műve, a híres Magyar Enciklopédia kivételével. A gyűjteményből különösen két híres beszéde emelkedik ki. A bölcsesség tanulásáról 1653-ban, a gyulafehérvári kollégiumban tartott rektori beszéd, illetve a kolozsvári kollégiumban, 1656-ban mondott székfoglaló: Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól. A bölcsesség tanulásáról szisztematikusan racionális áttekintést ad a tudományok történetéről, a műveltség európai fejlődéséről. A beszéd legemelkedettebb részletei a hazai állapotok és a magyar szellemiség lehetőségeinek egybevetésével tárják fel a művelődés feladatait, külön kiemelve a természettudományi műveltség (asztrológia, geometria stb.) jelentőségét. Az iskolák felette szükséges voltáról a magyar szellemi és tudományos elmaradottság okait a megfelelő tudományos intézmények hiányából eredezteti ("Nincs, magyarok, egyetlen akadémiánk sem!"). A szónoklat már nem a puritanizmus eszméivel érvel, hanem a művelődés korabeli helyzetéből következtet a társadalom nyomorúságára, elnyomók és elnyomottak közötti végzetes ellentmondásokra stb. Az antik retorika fogásainak mesteri alkalmazása jellemzi e két beszédet, ám a kötet többi írása is a magyar próza mesterművének számít. A Magyar logikácska mintegy az Enciklopédia előmunkálatának is tekinthető: filozófiai fejtegetéseit szemléletesen, példákkal illusztrálva adja elő. Eredetileg e kis könyv függelékeként jelent meg Apáczainak Joachim Fortius (1479-1536) alapján írt Tanácsa, amely Apáczai legszebb magyar nyelvű prózai írása. A bő jegyzetanyaggal ellátott kötetet - minden könyvtártípusban több példányban is érdemes beszerezni.
[<<<]