Mind a török, mind az örmény nép múltja bővelkedik a mélyen bevésődött emlékekben. A legnagyobb részt békében töltött nyolcszáz éves közös történelem során keletkezett emlékekre azonban az elmúlt száz évben egyetlen esemény árnyéka vetült: az örmények 1915. évi kitelepítése. Az egykor történtekről
[>>>]
Mind a török, mind az örmény nép múltja bővelkedik a mélyen bevésődött emlékekben. A legnagyobb részt békében töltött nyolcszáz éves közös történelem során keletkezett emlékekre azonban az elmúlt száz évben egyetlen esemény árnyéka vetült: az örmények 1915. évi kitelepítése. Az egykor történtekről egymástól homlokegyenest különböző narratívák élnek. Örményország, valamint a világban élő örmény diaszpóra nemzetközi szinten azért küzd, hogy az 1915-ös kitelepítést (melynek becslések szerint 1,5 millió áldozata volt), valamint az első világháború során az Oszmán Birodalomnak az örmény nemzetiségre vonatkozó politikáját népirtásként ismerjék el. Török részről vagy teljes mértékben tagadják a történteket, vagy mindkét nép fájdalmára felhívják a figyelmet, kitérve a muszlimok által elszenvedett hasonló megpróbáltatásokra is, mint a több ezer török és kurd örmények általi lemészárlása, valamint törökök és kurdok tömeges mértékű kitelepítése az első világháború idején. Ez utóbbi narratíva hívének tekinthető Mustafa Serdar Palabiyik török nemzetközi kapcsolatok szakértő, aki egyrészt elutasítja a kitelepítés népirtásként való definiálását. Ugyanakkor igyekszik felhívni arra is a figyelmet, hogy az örmények kitelepítése "igen kemény körülmények között zajlott", "az örmények roppant veszteségeket szenvedtek", és "nem csupán a járványok és az éhínség szedte áldozatait", hanem további veszélyt jelentettek "a konvojokat nem kímélő fegyveres bandák támadásai" és "egyes helyi oszmán vezetők túlkapásai" is. Rövid összefoglalásnak szánt könyve elsősorban arra a kérdésre keresi a választ, hogy az 1915-ös kitelepítés mennyire felel meg az ENSZ 1948-ban elfogadott (!) népirtás-egyezményének. Az első fejezet egy általános bevezető a népirtás fogalmához, összefoglalva annak három alapvető kritériumát, majd azzal foglalkozik, hogy ezek vajon teljesültek-e 1915-ben. Vizsgálja, hogy létezett-e az Oszmán Birodalomban örményellenes rasszista diskurzus, hogy a kitelepítés vagy a megsemmisítés szándéka vezette-e az oszmán vezetést, vagy hogy a kitelepítés katonai óvintézkedés volt-e. Ismerteti azokat az 1916-os, valamint 1919-20-as bírósági tárgyalásokat, melyek a túlkapásokkal foglalkoztak, elemzi az örmény diaszpóra belvitáit, a török-örmény kapcsolatokat a 2000-es években, végül érvel az örmény népirtás-vádakat elismerő parlamenti határozatok és bírósági beadványok jogi érvényessége ellen. A vélhetően komoly vitákat is kiváltó kötetet a felhasznált irodalom listája zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]