Az író regényének záró „akkordjában elmeséli, nagyanyja élete ihlette meg, amikor lírai történetben fogalmazta Mijongnak, a fiatal koreai lánynak a sorsát. 1928-at írnak a naptárak, Korea japán megszállás alatt van. Ekkor Mijong tizenegyéves, családja szegény, nagyon nehezen élnek, apjának két   [>>>]

Az író regényének záró „akkordjában elmeséli, nagyanyja élete ihlette meg, amikor lírai történetben fogalmazta Mijongnak, a fiatal koreai lánynak a sorsát. 1928-at írnak a naptárak, Korea japán megszállás alatt van. Ekkor Mijong tizenegyéves, családja szegény, nagyon nehezen élnek, apjának két felesége is van, a lány édesanyjától három gyermeke született. A család anyagi helyzetének könnyítésére egyetlen lehetőség adódik, már tizennégy, tizenöt éves korban férjet kell találni lányaiknak. Mijong két nővérét, akaratuk ellenére már megházasították, Bobe, aki legközelebb állt a lány szívéhez Japánba ment férjhez, egy olyan emberhez, akit nem is ismert. Kim tanárnő beszél Mijong édesanyjával, arra kéri, engedje, hogy legkisebb lánya tanulhasson. Ekkor az anyja Japánba küldi Mijongot, ahol ápolónőnek tanul, majd nemsokára beleszeret a joghallgató Hodzsunba. A férfi tüdőbeteg, de úgy tűnik, a kezeléseknek köszönhetően meggyógyult, ekkor feleségül veszi szerelmét, Mijongot, aki végre megtapasztalhatja, milyen az, amikor szeretik és ő is viszont szeret. Nemsokára megszületik a kisfiuk, de Hodzsun meghal. Kiotóban ahol élnek, egyre ellenségesebben viselkednek a japánok a koreaiakkal, és bár Mijong, hogy elvegyüljön a tömegben, Mijakóra változtatja a nevét, úgy érzi, kezdi elveszíteni önmagát. Időközben a helyi keresztény közösség tagja lesz, de környezete ezért is megveti. Amikor a háború már az ő és kisfia életét is fenyegeti, úgy dönt, hazatér édesanyjához Koreába A valóságos történelmi alapokra épülő, megrendítően szép történet ajánlásra érdemes. " [<<<]