Az Útmutató a vitázás mesterségéhez alcímű kézikönyv szerzői – Dunai Márk Bence pedagógiai módszertani szakértő, Fekete Sándor politológus, kommunikációs szakember és Kiss Zsombor történész, mentor, valamennyien a Mathias Corvinus Collegium Vitaakadémiájának munkatársai – azt a célt tűzték maguk,   [>>>]

Az Útmutató a vitázás mesterségéhez alcímű kézikönyv szerzői – Dunai Márk Bence pedagógiai módszertani szakértő, Fekete Sándor politológus, kommunikációs szakember és Kiss Zsombor történész, mentor, valamennyien a Mathias Corvinus Collegium Vitaakadémiájának munkatársai – azt a célt tűzték maguk, hogy összefoglalják a vitairodalom releváns ismeretanyagát, illetve gyakorlati tapasztalatokat adjanak át. A könyv a vitavezetőknek szól, de hasznos lehet a szélesebb körű érdeklődő rétegnek is; egyszerre bevezető szintű ismereteket és gyakorlati útmutatást nyújt. A tankönyv-fölépítésű kötet hét nagy fejezetre tagolódik. Az elsőben (A vitáról általában) a szerzők az alapfogalmak ismertetésén túlmenően arra keresnek választ, miért vitatkozunk, mik a vita eszközei és melyek a típusai. Az eszközök között szerepel az empirikus bizonyíték, a szakértői vélemény, a tanúvallomás és az érvelés; a típusok skálája is széles: a tárgyalástól a tudományos vitán át a veszekedésig ér. A második részben (Az érvelés tudománya) a logikus gondolkodásból kiindulóan az érvelés szerkezetéig vagy a hatásosság eléréséig tekintik át a vita legalapvetőbb eljárásának elemeit. A harmadik részben esik szó az érvelés közben elkövethető hibákról, amelyek a logikusság anomáliáihoz vagy az érzelmek túltengéséhez vezethetnek. A negyedik rész (Versengő és együttműködő viták) a tételmondatok szerepére, az érvelési stratégiákra, a cáfolatokra és a „fölturbózott láncvitákra mutat rá. Az ötödik részben (A viták értékelése) foglalkozik a szerzőhármas a viták moderálásával, a bírói döntés szerepével, a formális szabályok megszegésével és a viták kiértékelésével. Az utolsó két rész a racionális vitázás kompetenciáiról (Vita a tanteremben) és a vitafoglalkozások levezetéséről szól (Hogyan szervezzünk vitafoglalkozást?). A kötet utószava a magyarországi vitakultúra múltját és jelen állapotát tekinti át. Az útmutató kötet fölépítése, fejezeteinek szerkezete tankönyvi; a fejezetek lényegét legtöbbször pontokba szedve, tipográfiai eszközökkel kiemelve tartalmazza; kérdések és gyakorlatok kísérik a magyarázatokat, példák és táblázatos áttekintések segítik a megértést és az alkalmazást. A kötetet játékos gyakorlatok gyűjteménye zárja. Az útmutatót minden kommunikációs részlegben fontos hely illeti meg. [<<<]