Szabó Dezső (1879-1945) a 20. századi magyar irodalom egyik legvitatottabb alakja; olyan író, akit hívei óriásként magasztaltak, bírálói pedig munkássága minden vonatkozását - gondolatait és stílusát egyaránt - elvetették. Juhász Gyula például a sokat mondó Rab titán című versével ünnepelte, ugyanakkor Kosztolányi megsemmisítő kritikát írt Az elsodort faluról (legutóbb: 9512266). A műfordító Kállay Miklós 'a pamflet Michelangelójának' nevezte, mások már a neve hallatán is fanyalogtak vagy átkozódtak. Az bizonyos, sem kortársai, sem az utókor értékelői nem maradtak közömbösek iránta. Erről a különös íróról, életéről, munkásságáról és főbb műveiről készített remek összeállítást Gróh Gáspár az In memoriam sorozatban. A kötet kronológiai rendet tartva tekint végig Szabó Dezső pályáján, a kolozsvári szülőháztól mindaddig, amíg az ostromlott Budapest egyik Rákóczi téri bérháza pincéjében el nem hunyt. Az első rész (Az egész emberért) az életút állomásait idézi föl számos, az írótól való vallomás részletével (l.: Életeim, legutóbb: 9611218), illetve életrajzíróinak, a vele foglalkozó szerzők (Gombos Gyula, Laczkó Géza, Ignotus, Fenyő Miksa) munkáiból vett részletek segítségével, valamint levelezésének érdekes és jellemző passzusaival. A második fejezet (Filozopter a politikában) a kor- és pályatársak - ugyancsak sokszor szélsőséges - vélekedéseinek gyűjteménye. Hogy Szabó Dezső mennyire foglalkoztatta kora irodalmát, azt jól jelzi, hogy a két világháború közötti magyar irodalom szinte minden számottevő alkotója hallatta hangját a személyét övező polémiákban (Babits Mihály, Fülep Lajos, Schöpflin Aladár, Oláh Gábor, Komlós Aladár, Nagy Lajos, Kuncz Aladár, Cs. Szabó László, Márai Sándor, Kassák Lajos, Keresztury Dezső, Szekfű Gyula, Kodolányi János és sokan mások). Jelentős művei kapcsán szinte minden kortárs alkotó elmondta a maga - rendre elfogult - véleményét az íróról. Volt, aki vívódó, igazságkereső félistennek lát ta, más meg 'sárvulkánnak', amely, ha kihűl, csak sarat hagy maga után. Szabó Dezső tehát megérintette és állásfoglalásra késztette a korát; korábban csak Adyval kapcsolatban hangzott el annyi szélsőséges vélekedés, amennyi Az egész látóhatár (911285), a Segítség! (9710216) vagy A kötél legendája (800542) írójáról. És ez a megosztottság halálát követően, 1945 utáni irodalmunkban is fönnmaradt, ezt a jelenséget reprezentálja az utolsó rész (A mérlegen) megannyi cikke, emlékezése, elemző tanulmánya, vallomása, recenziója (pl. Darvas József, Rónay György, Várkonyi Nándor, Féja Géza, Veres Péter, Bori Imre, Illés Endre, Nagy Péter, Fábián Ernő és mások tollából). A néhány archív fotográfiával illusztrált kötet - minden nagyobb irodalmi gyűjteményben elhelyezendő.
[<<<]