Kyotótól délkeletre száll le a Keihan vasútról Genji herceg unokája, hogy a szűk utcák labirintusán keresztül feljusson a hegytetőn épült ősi kolostorhoz. Ezer éve folytatott kutatásainak itt, Buddha házában véli megtalálni értelmét: egy fellelt adat alapján itt virul a gyönyörű kert, amiről   [>>>]

Kyotótól délkeletre száll le a Keihan vasútról Genji herceg unokája, hogy a szűk utcák labirintusán keresztül feljusson a hegytetőn épült ősi kolostorhoz. Ezer éve folytatott kutatásainak itt, Buddha házában véli megtalálni értelmét: egy fellelt adat alapján itt virul a gyönyörű kert, amiről egyszer olvasott, de amit soha sem látott, és ami után évszázadok óta vágyakozik. Krasznahorkai László regénye ezt a kutatást írja le, egyetlen földi nap óráiba sűrítve a történéseket. A sajátos szerkezetű könyv szabad versre emlékeztető soraival rövid gondolatok láncolata, tartalmában azonban az utaztató regényekhez sorolható. Genji herceg szépséges unokája valamennyi - előző és elkövetkező - reinkarnációjával az (emberi) életet képviseli: amely magányosan, ám a mindig valahová tartozás vágyával generációról generációra kutatja a létezés értelmét. A történet lényegében ez a kutatás, amelynek látszatszíntere a modern Japán, valóságos helyszíne azonban az emberi tudat: istenkeresésével, a szépre való vágyakozásával és tudományos elgondolásaival. Genji herceg végigjárja a kolostor minden zugát - megismerhetjük építésének történetét, különböző termeinek rendeltetését és az ott található szútrák jelentőségét -, ám az elrejtett kertet nem találja meg, csak egy könyvet: a matematikus Gilmore A végtelen tévedés című művét, amelynek csupa arab számból álló sorainak végkövetkeztetése, hogy a valóság számára a végtelen nem létezik, mert kizárólag a véges dolgok közötti távolságban van valóság. A kert - egyszerű, két háromszögre osztott téglalap, mohaszőnyeggel és a hinokiciprussal - magának a kert gondolatának a végső kiteljesedése: amely végtelenül bonyolult erők révén fejezi ki a végtelenül egyszerűt, a végest, a "tovább már nem egyszerűsíthető varázst". Időben és térben történő végtelen kutatásának tehát nincs értelme. Genji herceg unokája (az ember) tehát nem a valóságot, hanem a valóság lehetőségét kutatja - és ez teszi védtelenné. A történet mérhetetlen és láthatatlan - de nem végtelen - időben és térben annak az isteni gondolatnak a szimbóluma, hogy az emberi érzékenységnek, az együttérzésnek és a részvétnek, a tapintatnak és az alázatnak de a nagyra hivatottságnak is van világa a Földön. - A gondolatgazdag regény elsősorban értelmiségi olvasóknak ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]