A csernobili atomkatasztrófa 1986. április 26-án történt a Szovjetunió ukrajnai tagállamában, a Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Leninről elnevezett atomerőműben. Az atomenergia felhasználásának addigi történetében ez volt az egyik legsúlyosabb katasztrófa, amelynek hatása   [>>>]

A csernobili atomkatasztrófa 1986. április 26-án történt a Szovjetunió ukrajnai tagállamában, a Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Leninről elnevezett atomerőműben. Az atomenergia felhasználásának addigi történetében ez volt az egyik legsúlyosabb katasztrófa, amelynek hatása emberöltőkre megpecsételte az itt élők sorsát. A regény címszereplője Baba Dunya ötvenegynéhány éves, amikor férjével, Jegorral együtt, védőruhás likvidátorok, házuk elhagyására kényszerítik. A reaktor balesetről semmiféle tájékoztatást nem kapnak, így aztán Dunya nem aggódik, mert gyermekeit biztonságban tudja, Irina Moszkvában jár egyetemre, Alekszej pedig az Altáj hegységben kirándul. Jegor, aki már elitta az eszét, folyamatosan férfiassága elvesztése miatt aggódik, ám a sugárzástól megbetegedve, csakhamar meghal. Dunya azonban megmenekül és néhány év múltán, néhány hasonlóan öreg szomszédjával együtt visszatér, Csernovóba. Kicsiny házi kertjében megtermel mindent, amire szüksége van, és a szomszéd Marija kakaskájának „halálakor egészen finom levest esznek. Közben pedig Baba Dunya emlékezik. Emlékezik azokra az időkre, amikor még ápolónőként dolgozott, és szeretett gyermekeit nevelte. A szellemek uralta, kihalt városkában folyamatosan rohanják meg a múlt emlékképei. Jegort még halálában is ott érzi a házukban maga mellett, és felbukkan Petrov is, aki a körülmények szörnyű összejátszása miatt, akaratlanul is gyilkossá vált. Közben pedig múlik az idő, Baba Dunya már a nyolcvanadik évét is elhagyja, a lánya, Irina eközben mindent megtesz azért, hogy édesanyját magához csalogassa Németországba, ahol már egy újságcikk is jelent meg a mindig mosolygós idős asszonyról, és annak különös életéről. De Dunya nem megy, mert itt élte le az életét, és itt is akarja befejezni, ezen a különös vidéken, amelyet minden épeszű ember elkerül, és amelyről már lassan csak ő tudja egyedül, hogy a madarak éneke itt a legszebb, mert bár még a macskák is fogyatékkal születnek, ő itt van igazán otthon A történetnek több olvasata is van, egyrészt felkavaró, megrendítő, ugyanakkor az elbeszélő fanyar humora okán megmosolyogtató, mert jelen van a regényben egyfajta különös játékosság, amikor Baba Dunya már idősen, bölcsen, visszatekintve életére képes öngúnnyal szemlélni a valamikori, fájóan beleégett emlékeket. Széles körben érdemes ajánlani a regényt. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]