Pethő Ágnes monográfiája a filmet elsősorban mint médiumot vizsgálja, szakítva azzal a modernitásban gyakori felfogásmóddal, amely az irodalomhoz hasonlóan, a filmművészetben is elsősorban a zárt műstruktúrákat kutatja. A posztmodern felfogásmódú szerző két alapvető teoretikus kategóriája a   [>>>]

Pethő Ágnes monográfiája a filmet elsősorban mint médiumot vizsgálja, szakítva azzal a modernitásban gyakori felfogásmóddal, amely az irodalomhoz hasonlóan, a filmművészetben is elsősorban a zárt műstruktúrákat kutatja. A posztmodern felfogásmódú szerző két alapvető teoretikus kategóriája a filmművészet vonatkozásában az intermedialitás és az önreflexió. Ezek jelenlétét és szerepét vizsgálja a filmművészetben, remek elemzések sokaságában kimutatva mindkét kategória lehetőségeit és megvalósulási módjait az egyetemes és magyar filmtörténet fejlődésében. Az irodalomjegyzékkel záruló kiadvány kis méretű, fekete-fehér (és sajnálatosan igen gyenge minőségű) fényképek kísérik. Az elméletileg is roppant igényes, hatalmas filmtörténeti - és a társművészetekre is kitekintő - anyagot megmozgató munka elsősorban a filmesztétikában járatos, a posztmodern esztétikai teóriákban otthonos olvasóknak ajánlható. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]