„Karácsonyra vége lesz az egésznek – ez a mondás, amelynekpontos eredetét nem ismerjük, széles körben elterjedt1914 kora őszén, arra utalva, hogy a lakosság és a politikusok jó része rövid villámháborúraszámított. A kezdeti mozgóháború azonban a tél beálltára holtpontrajutott, a szembenálló felek   [>>>]

„Karácsonyra vége lesz az egésznek – ez a mondás, amelynekpontos eredetét nem ismerjük, széles körben elterjedt1914 kora őszén, arra utalva, hogy a lakosság és a politikusok jó része rövid villámháborúraszámított. A kezdeti mozgóháború azonban a tél beálltára holtpontrajutott, a szembenálló felek elkezdték beásni magukat és a konfliktus hátralévő részénekalapvető stratégiája a lövészárok-háború lett. Mindez a családokat is szétszakította:az év végén csak Nagy-Britanniából 270 ezer ember szolgált külföldön,további sok ezren meg hadifoglyok voltak, így aztán sok család abban az évbenúgy költötte el a karácsonyi vacsorát, hogy egy vagy több szék üresen maradt. Aszeretteiktől való elszakítottságot különös erővel érezhették a lövészárkokbanösszezsúfolódott katonák, ráadásul az ellenséges lövészárkok gyakran olyan közelvoltak egymáshoz, hogy a szembenálló katonák hallótávolságon belül élték azéletüket, ami az otthon maradottak számára érthetetlen lelki közönséget teremtett közöttük. Ezen körülmények között zajlott le az 1914. évi karácsonyi fegyvernyugvás.Először csak Flandria-szerte, majd nagyobb frontszakaszokon is helyitűzszünetet kötöttek egymással a brit és a német katonák. Karácsonyestén és azazt követő két (vagy több) napra letették a fegyvereket, karácsonyi dalokat énekeltek,sőt kijöttek a lövészárkokból, összegyűjtötték a halottaikat, a senki földjénbeszélgettek, vicceket meséltek egymásnak, élelmet csereberéltek és megajándékoztákegymást apróságokkal, sőt még focimeccsekre is sor került. Ezt a karácsonyifegyvernyugvást a későbbiekben egyfajta átmeneti zavarnak tartották akatonai vezetésben, nem is ismétlődött meg többször, egyesek pedig kételkedtekabban, hogy egyáltalán megtörtént-e. Bőségesen maradtak fenn azonban történetiforrások, nemcsak utólagos visszaemlékezések, hanem akkori hivatalos hadinaplókis, amelyek megerősítik ezt és elmesélik a részleteket. De vajon hogyan kerülhetettsor fegyvernyugvásra ilyen széles körben, különös tekintettel arra, hogynéhány nappal korában még ádáz harcok folytak? És miért nem ismétlődött meghasonló tűzszünet? Ezekre a kérdésekre igyekszik válaszolni könyvében AnthonyRichards, a londoni Imperial War Museum munkatársa, aki a korábban már nyomtatásbanis megjelent brit forrásokon túl a nemrég hozzáférhetővé vált német beszámolókatis feldolgozta. Bemutatja az árokháború kezdeteit, a karácsonyt megelőzőközeledéseket, a karácsonyeste, valamint karácsony első és második napjatörténéseit a brit frontszakaszon és máshol, az okokat és a fontosabb következményeket.A zárszóban röviden összefoglalja a tanulságokat, s kitér a téma filmesés televíziós reprezentációjára. A kötetet bibliográfia és képmelléklet zárja. [<<<]