A Kolozsváron született, 1990 óta Magyarországon élő író jelen regényében, az otthon és a haza összefüggésrendszerében a szépirodalom lírai szövetébe szőve vizsgálja, az otthon elhagyásának problematikáját. A "krónika" egy osztálytalálkozó alapötletéből bontakozik ki, amikor a szereplők közel   [>>>]

A Kolozsváron született, 1990 óta Magyarországon élő író jelen regényében, az otthon és a haza összefüggésrendszerében a szépirodalom lírai szövetébe szőve vizsgálja, az otthon elhagyásának problematikáját. A "krónika" egy osztálytalálkozó alapötletéből bontakozik ki, amikor a szereplők közel harminc év múltával találkoznak, majd megosztják az eltelt időszakban átélt élményeiket a barátokkal. Az író személyes tapasztalatokból, érzésekből építkezik, hiszen a maga mögötte hagyott harminc esztendő során megtapasztalhatta, milyen érzés országot váltani.*** Furcsa kettősség lakozik benne, mert szülővárosában Kolozsváron, döntésével kapcsolatban meg kellett élnie pozitív és negatív véleményeket egyaránt, volt, aki hazaárulónak bélyegezte meg, mások viszont a város kiemelkedő szülöttjeként emlegették. Tompa Andrea egy afféle modern kori Odüsszeia keretei között beszéli el, hogy harminc esztendővel ezelőtt, kalandvágytól fűtve miként "hajózott" ki a nagyvilágba. Mesél arról, mi történt vele és mi történt az egykori barátokkal, osztálytársakkal ezalatt az idő alatt. Miként éltek és keresték helyüket a világban a szülőhelyükről elszármazottak, és hogyan élték meg a hétköznapokat azok, akik nem hagyták el az otthonukat, ahol megszülettek. A szerző arra keresi a választ, miként lehet megtalálni a haza és az otthon közötti láthatatlan egyensúlyt? Hol lehet az otthon? - ott ahol már évtizedek óta él valaki, vagy az a hely jelenti az otthont, ahol világra jött és ifjúságának esztendei elteltek? Egyáltalán vissza lehet Īe térni az egykori világba úgy, hogy azt változatlan, rezzenéstelen valamikor valóságában "tapinthassa meg" a hazatérő. Természetesen ez nem lehetséges, és ezt érzékelteti a regény utazó főszereplője is, aki otthonról haza megy, és mindez fordítva is igaz. Az időközben megváltozott világban azonban már nem azt az arcát mutatja a szülőhely, amelyet az onnan eltávozó "vándor" az emlékképeiben őriz, mert miközben a kalandvágyó utazó személyisége is formálódik, a világ, amelyben él szintén folyamatos változásban, mozgásban van és mindez a politikai rendszer és az emberek magatartásának, jellemének alakulásában manifesztálódik. Az osztálytársak pedig mesélnek, Csaba, Kincső, Edina és a többiek is, és emlékeik nyomán megélednek az elmúlt harminc esztendő történései, amelyek kirajzolják a számos sorstársukhoz hasonló érzelmi életüket is. A regény végén a mesélő útját végigkísérő, képzeletbeli Fiú hazavezeti a tizennyolc esztendős korától, az évtizedek sodrásában "bolyongó, hazatérő vándort" Gondolkodásra késztető, értékes, szép regény érdemes széles körben ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]