A hatvanas évek elején lazultak Magyarországon a kiutazással kapcsolatos szabályok. Egyre többen kezdték felfedezni a szomszédos és közeli országokat a keleti blokkon belül, melyek közül az egyik legnépszerűbb úticélnak Lengyelország számított. Nemcsak a régóta meglévő jó magyar-lengyel kapcsolatok, meg a Balti-tenger csábítása miatt, hanem arra való tekintettel is, hogy a szocialisa táboron belül egyedül Lengyelországban számított legálisnak az autóstoppolás, és ezzel az utazási költségek is csökkenthetővé váltak. Évtizedeken keresztül generációk növekedtek fel a lengyelországi emlékeken, köztük Zajti Ferenc is. 1974-ben kezdte meg tanulmányait a kőbányai I. László Gimnáziumban, azért pont ott, mert az egész országban ott tanítottak egyedül második idegennyelvként lengyelt. Rajz-művészettörténet tanárától, Haász Istvántól hallott elsőként a lengyelországi autóstoppolásokról, és két társával együtt 76 nyarán ők is útnak indultak. Életre szóló élményeket szerzett ezen út során, és amikor 2014-ben Történelemórák a szabadságról címmel a Lengyel Intézet beszélgetéssorozatot indított, a Kiss Gy. Csabával folytatott beszélgetés után arról kezdtek ötletelni, jó lenne feldolgozni ezen autóstoppos nemzedék tapasztalatait. Interjúkat kezdtek forgatni olyan, részben ismert személyekkel, akik maguk is autóstoppal utaztak a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években Lengyelországon belül, és feldolgozták a témában született újságcikkeket is. Így született meg az idén bemutatott Autóstoppal a szabadság felé című dokumentumfilm. A forgatás közben, de leginkább az utómunkálatok során derült ki, hogy mennyi mindent ki kell hagyni a filmből, így úgy döntöttek, kiadják az interjúkat a maguk teljességében. Ezen felül a könyv elején közlik az autóstoppolással, kiemelten a lengyelországi stoppolással kapcsolatos sajtóanyagokat, az Autó-Motor egy 1961-es cikkétől egy a Jövő Mérnöke hasábjain megjelent 1969-es útibeszámolóig bezárólag. Ezt követik az interjúk szövegei, három nagyobb korszakra osztva (Az első generáció; A derékhad; Lecsengés és hadiállapot). A megszólalók között olyanokat találunk, mint Alexa Károly irodalomtörténész, kritikus, Barnaföldi Gábor könyvtáros, Bereményi Géza filmrendező, író, Engelmayer Ákos etnográfus, diplomata, Háy János író, költő, Kubassek János történész, geográfus, Márta István zeneszerző, színházigazgató, Nagy Ákos népművelő, koncertszervező, Páva Zsolt politikus, Sólyom László jogtudós, egyetemi tanár, Tolcsvay Béla zenész, zeneszerző, Vékás Péter operatőr, na és természetesen maga Zajti Ferenc. Az interjúkból megismerhetjük az érintettek Lengyelországban szerzett tapasztalatait, a korabeli viszonyokat, utazási szokásokat, de a két nép különleges kapcsolatának, kulturális-történelmi összefonódásának jeleit is. A kiadványt az interjúalanyok rövid életrajzai, valamint fekete-fehér fotómelléklet zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]