Az „anya-lánya kapcsolat sokszor rejtélyekkel, különös titkokkal, határtalan szeretettel, ugyanakkor akár indokolatlan, a lélek mélyén megbúvó féltékenységbe is hajló érzésekkel van tele. A hétköznapokban sokszor nehéz ezt a kapcsolatot a maga tényleges értékén kezelni. Ám amikor a sors és a
[>>>]
Az „anya-lánya kapcsolat sokszor rejtélyekkel, különös titkokkal, határtalan szeretettel, ugyanakkor akár indokolatlan, a lélek mélyén megbúvó féltékenységbe is hajló érzésekkel van tele. A hétköznapokban sokszor nehéz ezt a kapcsolatot a maga tényleges értékén kezelni. Ám amikor a sors és a természet rendje szerint az édesanya eltávozik az élők sorából, sok megválaszolatlan, szívet, lelket „szorongató kérdés merülhet fel az itt maradt gyászoló lányban. Eszterhai Katalin már számos, a „lélek halk hangjait faggató kötetével bizonyította, hogy mindig a dolgok mögé pillantva, a cselekvések lelki indítóit kutatva keresi az emberi lét szeretet alapú „mozgatórugóit, a feltétel nélküli érzelmeken alapuló kapcsolatok lényegét. Ekként van ez a mostani kötetében is, amikor felhangzik a különös „hangfekvésű „kaddis. A tizenöt esztendeje halott édesanyjához írt negyvenként levélben mondja el mindazt, amit életében már nem tudott közölni szeretett szülőjével. Mintha egy líraian szép ballada sorai bomlanának ki ezekből a levelekből, amelynek számszerűségét, a buddhizmus szerinti, halál és az újjászületés közötti létben, a bardo állapotban eltöltött negyvenkét nap határozza meg. Halk hangú, „áttetsző fátyolként lebegő sorok ezek, amelyekben megidéződik az édesanya alakja, aki lánya születésének pillanatában talán még nem is kívánta az anyaságot, ennek ellenére mindent megtett azért, hogy „világítótoronyként mutassa gyermekének a fényt az élet útján. Fájdalmasan szép, könnyeket előcsalogató sorok ezek, amelyekben az író emlékező gondolataihoz költő és művész elődök értékes idézetei társulnak, azzal a céllal, hogy erősítsék az édesanya iránt érzett szeretet folyamatosan főkuszban lévő érzését, gondolatait. Magyar népdal részlet, Hemingway idézet, Adamis Anna szövegeiből vett jelkép, Reményik Sándor lírai sorai, Kosztolányi Dezső regényrészletei kapaszkodnak egymásba, együtt haladva a szerző gondolatfutamaival, időnként elidőzve egy-egy édesanyjához kapcsolódó régi emléknél, végig elkísérve a gondolati utazás résztvevőjét az édesanyja halálának pillanatáig. Gyönyörűen megírt, lélekkel teljes kötet, amelyet az érző és nyitott szívvel olvasók fognak igazán érezni, élvezni. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]