Egy óbudai sváb-zsidó iparos-munkás családba született1903-ban Kurcz Mihály. Apja kereskedő-segéd, édesanyjaszakácsnő volt. Szűkes körülmények között nevelték hat gyermeküket. Mihály géplakatosnak és járművezetőnek tanult. Miután dolgoznikezdett a Dehmal zongoragyárban műszerészként, elkötelezett   [>>>]

Egy óbudai sváb-zsidó iparos-munkás családba született1903-ban Kurcz Mihály. Apja kereskedő-segéd, édesanyjaszakácsnő volt. Szűkes körülmények között nevelték hat gyermeküket. Mihály géplakatosnak és járművezetőnek tanult. Miután dolgoznikezdett a Dehmal zongoragyárban műszerészként, elkötelezett baloldaliként bekapcsolódotta szakszervezeti munkába, sőt 1927-ben belépett a MagyarországiSzociáldemokrata Pártba is. A családi legendárium szerint egy munkahelyi tüntetéskapcsán vesztette el állását a zongoragyárban, feltehetően ekkoriban a politikai-rendőrségi megfigyelés látókörébe is került. Később a BSZKRT-nál helyezkedettel villamosvezetőként, ám emellett is folytatta a szakszervezeti munkát.Családja némi ellenkezése dacára 1926-ban feleségül vette Fleischbauer Matildot,egy szegény óbudai pallér lányát, és négy év után született meg egyetlen fiuk,György. 1942 májusában aztán a családapát behívták katonának, és mint honvéd,a Don-kanyarba küldték. Ott töltött egy évet, vélhetően politikai megbízhatatlanságamiatt nem a fronton, hanem egy ukrán hadifogolytábor őreként. 1943 májusábantífusszal diagnosztizálták, és hazaszállították Magyarországra. Az esztergomivöröskeresztes kórházban lábadozott, s miután felépült, egy időre visszatérhetetta családjához. 1944. december elején kapta az újabb behívóját: ekkorhoni front mögötti honvédszolgálatra hívták be, előbb a Vág mentén, majd a nyugatiországrészben teljesített tüzér légvédelmi szolgálatot. A családja utoljára1945. márciusában kapott tőle levelet Szombathely közeléből, ezt követően egyidőre eltűnt a szemük elől. 1945 októberében adott magáról ismét életjelet, akkormár mint a „148/7 kódjelű szovjet hadifogolytábor lakója. Később átszállítottákegy kazah táborba, majd egy Moszkva melletti ideológiai étnevelő és kiképző táborba,ám ezt követően is két további munkatáborban volt. 1948 telén indult hazaegy fogolyvonaton, ám nem sikerült hazatérnie: az év utolsó napjaiban – a későbbihivatalos vizsgálat szerint szívbénulásban – hunyt el a máramarosszigeti áttelepítőtáborban. Háborús naplóit és leveleit egy volt fogolytársa vitte vissza Budapestre,és adta oda az özvegynek. A napló a 2003-ban elhunyt Kurcz György hagyatékábanmaradt fenn, melyet lánya, Kurcz Györgyi juttatott el a Magyar Nemzeti LevéltárOrszágos Levéltárának. Ezek jelennek meg most nyomtatásban, KurczGyörgyi és Forián Szabó István szerkesztésében, Klemm László előszavával.Három különálló füzetről van szó: ezek közül kettő a doni háborúban, egy pediga nyugat-magyarországi fronton született. A naplóíró szinte naponta vezetett bejegyzéseibenpontosan örökíti meg a történéseket, az ukrajnai tábor lakóinak ésaz őrszemélyzetnek a viszonyait, a szovjet áttörést követő visszavonulás viszontagságait,valamint a nyugat-magyarországi szolgálatot. A teljes terjedelmébenközölt naplót levélrészletek egészítik ki, az 1945–48 közötti hadifogság időszakárais kiterjedve. A kiadvány végén fekete-fehér fotómelléklet kapott helyet. [<<<]