"Dzsungelerdő bozótja mélyén / - ember itt nem járt soha tán - / egy lajhárcsalád élt, éldegélt / egy hatalmas cecrópiafán." - így kezdődik Mrena Julianna bájos verses meséje, amelyben nemcsak bepillanthatunk egy lajhárcsalád finoman szólva nem annyira eseménydús hétköznapjaiba, és kiderül az is,   [>>>]

"Dzsungelerdő bozótja mélyén / - ember itt nem járt soha tán - / egy lajhárcsalád élt, éldegélt / egy hatalmas cecrópiafán." - így kezdődik Mrena Julianna bájos verses meséje, amelyben nemcsak bepillanthatunk egy lajhárcsalád finoman szólva nem annyira eseménydús hétköznapjaiba, és kiderül az is, hogy milyen amikor ezt az állandó nyugalmat egy teljesen váratlan látogató feldúlja. Az epizód egy merőben szokatlan fordulattal veszi kezdetét: "Szem becsuk, felkészül, és alvás! / Ám ekkor... hm. Fene se érti! / A bundából egy kis hang kiszól: / - Jaj, mamaaa, még tíz percet légyszi!" A lajhárfamília minden tagja teljesen elképed, hiszen a kis lajhár eddig szinte minden időpillanatban csak aludt. Mit van mit tenni, összeszedik magukat, és próbálják elaltatni, de mindhiába, a rosszcsontnak esze ágában sincs aludni menni. Érthetetlen - gondolják, de aztán felbukkan a szomszéd fán tanyázó majommama, és a kicsinyét keresi. Csak nem valami félreértés történt...? A történetet Szert-Szabó Dorottya rajzai segítenek elképzelni a gyerekeknek. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]