Az emlékezés, a korrajz és a levélgyűjtemény műfaji sajátosságait ötvöző könyv a szerző sorkatonaként leszolgált határőréveit idézi föl, részint a maga narrációjával, részint a hozzá írt levelek szövegének közlésével. Agócs Zsolt egy lakásfölújítás alkalmával talált rá a hajdan kapott levelek   [>>>]

Az emlékezés, a korrajz és a levélgyűjtemény műfaji sajátosságait ötvöző könyv a szerző sorkatonaként leszolgált határőréveit idézi föl, részint a maga narrációjával, részint a hozzá írt levelek szövegének közlésével. Agócs Zsolt egy lakásfölújítás alkalmával talált rá a hajdan kapott levelek kötegére, beleolvasott, ekkor született meg az elhatározása, hogy ötven év távlatából megírja – és újra éli – a nagyatádi kiképzés és a nagykanizsai szolgálat időszakát. Elöljáróban leszögezi, hogy elfogultság nélkül, a távlatos visszatekintés objektivitásával ír, miközben érzékelteti azt a látszólagos ellentmondást is, amit a bevonulás előtti aggodalom és az utólag elismert tapasztalatszerzés, életiskola-tanulság hozadéka között feszül. Nem csak a vele és bajtársaival történt eseményeket idézi föl, hanem olykor utal a történtekre való egykori és mai lelki reflexióira is. Így elmondja, hogy az első napok nehézségei, a komor környezet először zárkózottá tették, és próbálta kialakítani magában azt a képességet, hogy a rossz benyomások emlékétől mielőbb megszabaduljon. A mintegy hetven epizódot soroló kötet tényanyagának időrendje 1977. őszén kezdődik, a behívó parancs kézhezvételével, a bevonulással, és ehelyütt idézi is az első hozzá írt leveleket, amelyek szüleitől, bátyjától, barátjától, majd lányismerősétől érkeztek. Epikus módon, epizódok formájában fölidézi, milyen volt a kiképzés a nagyatádi laktanyában, visszaemlékezik katonatársaira, az ünnepélyes eskütételre, a szülei látogatására. A levelekkel tűzdelt emlékezéssorozat voltaképp rövid tematikus-epizodikus-anekdotikus fejezetkből áll: Az első szolgálat; Az első eltávozás; A géppuskás szakaszban; Az UAZ kisbusz; A kultúrcsoport; A századkantin; Sofőrélet – és így tovább. Tematikus fejezetek sorában, de hozzávetőleges időrendben haladva jut el a leszerelés napjáig, miközben sok-sok neki címzett levelet idéz, rendszerint teljes szöveggel. A jótollú szerző beszámolóját színesíti katonaéletének az a vonása, hogy tagja volt az alakulat kultúrcsoportjának, így a szolgálat egyhangú komorságát oldotta a közös zenélés és a föllépések öröme. Agócs Zsolt csaknem minden emlékepizód, „sztori fölidézésekor utal mai következtetéseire, a történtek tanulságaira. Könyvét minden katonaviselt embernek ajánlja, holott azoknak is tanulságos lehet, akik már nem teljesítettek sorkatonai szolgálatot, akik számára ez már történelem. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]