Sztehlo Gábor (1909-1974) evangélikus lelkész élettörténetének egyetlen esztendejéről szól Kollár Zsolt történelem keretezte életrajzi regénye. A fordulatos cselekményű mű 1944. március 19-én, a német megszállás első napján kezdődik, amikor Raffay Sándor püspök kórházlelkészi szolgálattal bízza meg   [>>>]

Sztehlo Gábor (1909-1974) evangélikus lelkész élettörténetének egyetlen esztendejéről szól Kollár Zsolt történelem keretezte életrajzi regénye. A fordulatos cselekményű mű 1944. március 19-én, a német megszállás első napján kezdődik, amikor Raffay Sándor püspök kórházlelkészi szolgálattal bízza meg Sztehlót, akinek fölhívja a figyelmét a református egyház által fönntartott Jó Pásztor Bizottságra, amelynek feladata a nehéz helyzetbe került zsidó családok és főleg a gyerekek segítése. Pedig ezen a tavaszi napon még nem lehetett tudni, milyen szörnyű megpróbáltatások várnak a budapesti zsidóságra. Sztehlo azt a feladatot kapja, hogy gyűjtse össze a megkeresztelt zsidó gyerekeket, keressen számukra menedékhelyet. A lelkész azonban eltökéli, „nem fog válogatni a fuldoklók között. Másnap több lelkésztársával együtt meghívást kap Friedrich Born svájci diplomatától, aki jól tájékozott emberként fölvilágosítja vendégeit, milyen sorsot szánnak a németek a zsidó lakosságnak, majd fölajánlja segítségét. Sztehlo fölveszi a kapcsolatot a Jó Pásztor szervezettel, és miközben végzi kórházlelkészi munkáját, aközben mindenkivel, akivel csak lehet, összefogva szervezi a zsidó gyerekek bújtatását. A regény másik cselekményszálának főszereplője Endre László, akit ezekben a napokban neveznek ki a Sztójay-kormány belügyi államtitkárává, és aki szorosan együttműködik Adolf Eichmann-nal, a magyarországi zsidóság deportálásának megszervezésével megbízott főtiszttel. Eichmann-nak fejtörést okoz, hogy Budapesten szervezetten folyik a zsidóság mentése, és különösen súlyosnak tartja, hogy ebből a klérus is kiveszi a részét. Eichmann fölvázolja Endre László előtt az endlösung, a „végső megoldás tervét, a fővárosi gettó kialakításának, majd a zsidóság elhurcolásának elgondolását. Innét veszi kezdetét a két szálon futó regény fordulatos, izgalmas és a történelmi tényeknek megfelelő cselekménye, ahogyan a németek ördögi terve és Sztehlóék mentőakciója „megmérkőzik. A lelkész Friedrich Born segítségével harminckét otthont hoz létre a Nemzetközi Vöröskereszt égisze alatt, ahová mintegy kétezer gyermeket menekítenek. Sztehlo mindezt azzal a tudattal teszi, hogy lelepleződése esetén a családtagjai életét is kockáztatja. Kollár Zsolt széles epikus merítéssel, számos szereplővel, a történelem valós fordulatainak előterében gombolyítja a szálakat. A történet 1945. március 15-én ér véget, amikor Sztehlo feleségének születésnapját ünneplik egy romos épületben és lóhús-maradék „lakomával. Az író regénye utószavában röviden összefoglalja hőse 1945 utáni, nagyobb részt svájci emigrációban töltött életszakaszának eseményeit. [<<<]