Sánta Ákos történészt, mióta az eszét tudja, vonzották a fegyverek. Konkrétan a vadászfegyverek iránti érdeklődését a Nemzeti Múzeum Míves vadászfegyverek a 15. századtól napjainkig című kiállítása, és Kovács S. Tibor tárlatvezetése keltette fel 2006-ban. Ez vezette őt a Mezőgazdasági Múzeumba,   [>>>]

Sánta Ákos történészt, mióta az eszét tudja, vonzották a fegyverek. Konkrétan a vadászfegyverek iránti érdeklődését a Nemzeti Múzeum Míves vadászfegyverek a 15. századtól napjainkig című kiállítása, és Kovács S. Tibor tárlatvezetése keltette fel 2006-ban. Ez vezette őt a Mezőgazdasági Múzeumba, majd a hatvani Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeumba, hogy aztán a legnagyobb hazai fegyvergyűjtemény, a Nemzeti Múzeum Fegyvertárának főmuzeológusa legyen, melynek jelenleg a vezetője. A vadászaton belül fő kutatási területe a kora újkor főúri vadászati kultúrája, illetve a 19. századtól a második világháború végéig tartó időszak vadászattörténete és vadászfegyverei. Most megjelent kötet, nagyrészt a Fegyvertár anyagára támaszkodva igyekszik bemutatni, szemet gyönyörködtető illusztrációk kíséretében a főúri vadászat jellemzőit a kora újkori Magyarországon. A szerző az előszót követően felvázolja a vadászattörténet forrásait és szakirodalmát, majd részletesen bemutatja a vadászati módokat a kora újkorban. Szót ejt a vadászkutyák fontosságáról, a lovak szerepéről a vadászatban, majd egy külön egység a főurak vadászfegyvereit mutatja be, a vadászpuskától a tartozékokon és a késeken át a vadászhálóig, valamint ismerteti a korabeli vadászöltözetet is. Zárásként bemutatja, hogy a vadászat milyen funkciót töltött be a főúri családok élelmezésében, a reprezentációban, a háborúra való felkészülésben és a szórakozásban. A kötetet bibliográfia zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]