Pető Péter, a 24.hu főszerkesztője újabb regénnyel jelentkezett, melynek forrásvidékét– a korábbi műveihez hasonlóan – a magyar irodalom legtisztább hagyományában lelhetjük meg: a regény egyaránt tekinthető a groteszk humor, a sötét színekkel megfestett társadalmi szatíra értő folytatásának, a   [>>>]

Pető Péter, a 24.hu főszerkesztője újabb regénnyel jelentkezett, melynek forrásvidékét– a korábbi műveihez hasonlóan – a magyar irodalom legtisztább hagyományában lelhetjük meg: a regény egyaránt tekinthető a groteszk humor, a sötét színekkel megfestett társadalmi szatíra értő folytatásának, a posztmodern másodvirágzásának, valamint az irodalom és zsurnalisztika szerelemgyerekének. A szerző, miközben tobzódik a kortárs magyar nyelv gyorsan változó beszélt regisztereiben, kísérletet tesz rá, hogy nyelvileg is megragadja az illékony valóságot. Az irodalom és az üzleti élet kapcsolatáról, valamint a szöveg születésének hátteréről is lerántja a leplet – természetesen mindezt önreflexív és önironikus gúny kíséretében. Pető narrátora ugyanis korábban egy hírekkel és szövegekkel foglalkozó cégnél volt alkalmazásban, azonban úgy dönt, hogy történeteit nem akarja továbbra is kiárusítani, vagyis de, viszont azt nem egy névtelen cégen, hanem saját brandjén keresztül. Az olvasó így abban a nem mindennapi helyzetben találja magát: legyen szó a beleértett olvasóról, valamint a könyv „valós olvasójáról, hogy a narrátor a „tényleges elbeszélés mellett egy metanarratívát is felépít, melyben nyomon követhetjük a szöveg szöveggé válását, így kapva teljesebb képet a „termékről, amelynek, ha a szerző/narrátor álma beteljesül, nemcsak fogyasztói, de megrendelői is leszünk. A történet pedig magáért beszél: egy háromba vágott öngyilkos, akit három helyen temetnek el: a rokonok torzsalkodása, a kis magyar valóság abszurditása, bonyolult kapcsolatok, kisszerű emberek nagyszerű bagatelljei. Aki szerette Pető korábbi műveit, a jelen kötetben sem fog csalódni. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]