Papp Árpád szabadkai néprajzkutató történelmünk egy kevéssé feltárt, drámai fejezetéről ír fekete-fehér térképvázlatokkal, rajzokkal, dokumentumfotókkal gazdagon illusztrált könyvében, a Románia, Moldva és Ukrajna határán a madéfalvi veszedelem (1764) óta élő magyarok kálváriájáról. E bukovinai
[>>>]
Papp Árpád szabadkai néprajzkutató történelmünk egy kevéssé feltárt, drámai fejezetéről ír fekete-fehér térképvázlatokkal, rajzokkal, dokumentumfotókkal gazdagon illusztrált könyvében, a Románia, Moldva és Ukrajna határán a madéfalvi veszedelem (1764) óta élő magyarok kálváriájáról. E bukovinai székelyek Bácskába telepítésére 1941 tavaszán az impériumváltás egyik következményeként kerülhetett sor, amit számos tényező befolyásolt: a háborús események és határváltozások által előállott nemzetközi helyzet, a magyar revíziós politika, a háborút megelőző diplomáciai erőfeszítések és nem utolsósorban a bukovinai székelyek sorsáról akkor már egy évszázada folyamatosan formálódó és a köztudatban helyet foglaló vélekedés és az "ígéret földjének" reményt keltő, de csalóka képe. A csupán három és fél éves bácskai tartózkodásnak a Vörös hadsereg és a partizánok megjelenésére figyelmeztető rádióüzenet vetett véget 1944 októberében, ami után a Dunán átkelő bukovinai székelyek számára életük egy merőben új szakasza kezdődött. A Vajdaság az elmúlt háromszáz évben folyamatosan a legkülönfélébb migrációtípusok célpontja és kibocsájtó területe volt. A szerző az igencsak összetett migrációs történetet és a kis székely népcsoport helyzetét több oldalról foglalja össze telepítési akciójuk történeti gyökereitől és politikai okaitól kezdve a helyi közösségek társadalmi és kulturális életének sokszínű bemutatásán át egészen a Dunántúlra való menekülésükig. A bőséges jegyzetanyaggal kiegészített, forrásértékű művet részletes bibliográfia teszi teljessé. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]