A kötet címe a zeneirodalom híres iparosa, a sevillai borbély, Figaro belépőjének parafrázisa; alcíme viszont pontosan meghatározza a témáját: Mesterségek területi egyenlőtlenségei a 19. század végi Magyarországon. Szulovszky János, az újkori magyar kézműves ipar történetének kutatója fölfigyelt   [>>>]

A kötet címe a zeneirodalom híres iparosa, a sevillai borbély, Figaro belépőjének parafrázisa; alcíme viszont pontosan meghatározza a témáját: Mesterségek területi egyenlőtlenségei a 19. század végi Magyarországon. Szulovszky János, az újkori magyar kézműves ipar történetének kutatója fölfigyelt arra, hogy a különböző mesterségek művelői egyenlőtlen eloszlásban voltak jelen a történelmi Magyarország területén. Hogy föltevését igazolja, gondosan elemezte az 1892. évi iparos és kereskedőcímtárat, ez alapján készítette el topográfiai szempontú foglalkozás-statisztikáját. Illetve az így föltárt adatok alapján magyarázatot keresett arra, hogy bizonyos helyeken miért voltak jelen egy-egy iparosmesterség képviselői, más helyen meg miért nem. Az adatokból ugyanis érdekes következtetések vonhatók le. Mivel a hagyományos paraszti társadalom önellátó volt, mindent maga termelt meg és készített el, mesterember munkáját ritkán vette igénybe. A társadalmi munkamegosztás haladtával a településeken megjelentek az iparosok, a különböző szakmák képviselői. Az ő területi, szakmai eloszlásukból lehet következtetni arra, mely vidékeken volt erős az önellátásra törekvés, és mely területek voltak a modernizációra fogékonyabbak. A szerző könyve bevezetésében részletesen bemutatja az 1892. évi Magyarország iparosainak és kereskedőinek czím- és lakjegyzékét, értekezése elsődleges forrását, továbbá ismerteti munkamódszerét, ahogyan az 1857 és 1910 közötti népszámlálások adataira támaszkodva megadja az ezer lakosra jutó iparosok számának vármegyei adatait. A bevezetés után áttekintő képet ad a 19. század második felének társadalmáról, a kiegyezés után kialakult új gazdasági rendről. A harmadik fejezetben szól a városok e téma szerinti jelentőségéről, hiszen ezek voltak a társadalmi munkamegosztás gócpontjai. A negyedik részben jellemzi a városok körzetében élő vidéki lakosság szerepét az iparosok munkájának igénybevételében. Itt foglalkozási áganként – építőipar, élelmezés, ruhaipar – külön is megfigyeli, hogy mennyire reprezentálják az összes kisipari ágazatot területenként. A hatodik fejezetben vonja le a vizsgálódása eredményeiből adódó következtetéseket, majd a Mellékletekben táblázatos formában közöl statisztikai adatokat a következtetések számsorokba foglalható tényeiről. Az archív fotográfiákkal illusztrált, bibliográfival záródó monográfia egyfelől fontos gazdaságtörténeti szakmunka, másfelől valamennyi vármegyében helyismereti jelentőségű kiadványnak számít. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]