A kötet szerzője, ahogy ő maga fogalmaz, megismerte élete során a társadalom sötét oldalát, azt a „dosztojevszkiji mélységet, amelyet csak a nevelőotthonokban, hajléktalanszállókon, börtönökben lehet fellelni. Horváth Andrea egy kényes és igen elkeserítő témát dolgozott fel: a magyar   [>>>]

A kötet szerzője, ahogy ő maga fogalmaz, megismerte élete során a társadalom sötét oldalát, azt a „dosztojevszkiji mélységet, amelyet csak a nevelőotthonokban, hajléktalanszállókon, börtönökben lehet fellelni. Horváth Andrea egy kényes és igen elkeserítő témát dolgozott fel: a magyar nevelőintézetek mindennapjait, az olykor igen kegyetlen intézetek falai között tengődő kisfiúk és kamaszok sorsát. Azokét, akik nem kellettek senkinek, s akikről ma sem akar gondoskodni sem az állam, sem a társadalom A kötet valóság által inspirált rövidebb szövegei egy-egy sorsot állítanak a középpontba, egy-egy félresiklott életbe nyerhetünk bepillantást, amely más körülmények között, egy emberségesebb rendszer keretein belül egészen más irányt vehetett volna. A kitaszítottság és meg nem értettség, valamint a nevelők brutalitása, máskor szenvtelensége visszatérő motívumként jelenik meg a kötetben, ahogy a magára hagyott gyerekek és kamaszok értetlensége, feszültsége és a bennük dúló harag kitörése, melyet szintén nem tud és nem is akar megérteni a társadalom. Ezért van az, hogy a nevelőotthonból kikerült fiúk gyakran kerülnek szembe a karhatalommal, nehezen illeszkednek be, szinte semmi esélyük sincs arra, hogy kitörjenek ebből a körből. A szerző könyve ezekkel a sorsokkal ismerteti meg az olvasót, de nem az a célja, hogy elborzasszon vagy egyszerűen csak bűntudatot ébresszen, inkább cselekvésre szeretne ösztönözni. A könyvet ennek fényében széles körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]