John J. Mearsheimer és Sebastian Rosato közösen jegyzett könyve a nemzetközi külpolitika egyik alapvető teóriáját veszi górcső alá, miszerint az államfők az esetek döntő többségében racionálisan döntenek, illetve amikor valaki áthágja a nemzetközi közösség írott vagy íratlan szabályait, azt a többi   [>>>]

John J. Mearsheimer és Sebastian Rosato közösen jegyzett könyve a nemzetközi külpolitika egyik alapvető teóriáját veszi górcső alá, miszerint az államfők az esetek döntő többségében racionálisan döntenek, illetve amikor valaki áthágja a nemzetközi közösség írott vagy íratlan szabályait, azt a többi ország automatikusan irracionálisnak tartja. A szerzőpáros mindenekelőtt a racionális döntés, a racionalitás fogalmát nézi meg közelebbről, felttéve a kérdést, hogy miben áll a racionális döntés, milyen ismérvei vannak, s azokat empirikus módon lehet-e igazolni, majd pedig, hogy az így nyert eredményeket és modelleket lehet-e alkalmazni a nemzetek viszonyrendszerében, a nemzetközi politikai döntéshozás gyakorlatában. A könyvet az orosz-ukrán háború tette még fontosabbá, de nem az szolgált apropóul, a közös munkát már évekkel korábban elkezdték, mégis, Vlagyimir Putyin döntéseit, valamint az azokra adott amerikai válaszokat és értelmezéseket mindenképp érdemes a racionalitás-irracionalitás relációjában, valamint az e reláció által meghatározott diskurzuson belül vizsgálni. A politológusok meghatározzák a racionális cselekvés feltételeit, a stratégiai racionalitást, a különböző definíciók rivalizálását, a nagystratégia és a racionalitás, illetve a válságmenedzsment és a racionalitás viszonyát, a nem-racionális állammagatartást, s végül a célracionalitást. Ebből is láthatjuk, hogy korántsem fekete-fehér ez a diskurzus, nem lehet egyszerűen csak azt mondani, hogy valaki ésszerűen, valaki pedig ésszerűtlenül döntött egy aktuális helyzetben. A politológusok és diplomaták számára izgalmas kötet jegyzetekkel ér véget. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]