Rainer M. János új könyvének főhősei az a százhatvan fiatalember, akik 1939-ben fejezték be a Ludovika Akadémiát. Ők a „századosok, akiken, túlzás nélkül állíthatjuk, végig szántott a huszadik század. Az első világháború éveiben születtek. A végzésük évében kitört második világháborúban megjárták a   [>>>]

Rainer M. János új könyvének főhősei az a százhatvan fiatalember, akik 1939-ben fejezték be a Ludovika Akadémiát. Ők a „századosok, akiken, túlzás nélkül állíthatjuk, végig szántott a huszadik század. Az első világháború éveiben születtek. A végzésük évében kitört második világháborúban megjárták a harctereket, aki túlélte (negyedük elesett), annak 1945-ben újra kellett kezdeni az életét. Őket is „horthysta katonatisztként ítélte meg, tartotta számon, nem egyszer üldözte az új politikai hatalom. Az örökség lassan halványuló bélyegét gyermekeik is viselték. 1989-es erkölcsi rehabilitációjuk idején a még élő, mintegy ötven százados már a hetvenes éveiben járt. A kötet egyfajta kollektív életrajz, ami többnyire a valóságos életutak időrendjében, a konkrét történeti idő kontextusában halad, a sorsfordító csomópontokra fókuszálva. Az első két fejezet foglalkozik a származással, családi hátterükkel és képzésükkel, amit a háborús tapasztalat és az azt követő helyzet tárgyalása követ. Kiderül, hogyan keresték helyüket az új világban, ki milyen utat választott az emigrációtól, a kollaboráción át az aktív ellenállásig. A kötet második részének tárgya a konszolidáció és a beilleszkedés stációi, majd a következő generáció emlékezete, a továbbhagyományozás teszi kerekké és lezárttá az elbeszélést. A könyvet különösen izgalmassá és élővé teszi, hogy a bevett levéltári kútfőkön túl nagyban támaszkodik az egyéni emlékezet forrásaira (naplók, önéletírások), a családtagok, leszármazottak szóbeli visszaemlékezéseire, minuciózus (ön)reflexióval felhasználva azokat. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a századosok egyike, Rainer-Micsinyei Vilmos, a szerző édesapja.) A lábjegyzetekkel kísért kiadványt a források és az irodalom felsorolása zárja. Rainer M. János munkája nemcsak önmagában érdekfeszítő olvasmány, hanem számos új elemmel gazdagítja a ma is gyakran emlegetett magyar középosztály huszadik századi portréját. A szakemberek mellett a laikus érdeklődök figyelmére is számot tarthat. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]