A huszadik század talán legizgalmasabb, ám szinte bizonyosan legellentmondásosabb magyar labdarúgója volt Nyers István. 1924-ben született a lotaringiai Freyming-Merlebach-ban, egy emigráns ózdi magyar bányász családban. Testvére Nyers Ferenc szintén labdarúgó volt, többek között a Lazio-ban is   [>>>]

A huszadik század talán legizgalmasabb, ám szinte bizonyosan legellentmondásosabb magyar labdarúgója volt Nyers István. 1924-ben született a lotaringiai Freyming-Merlebach-ban, egy emigráns ózdi magyar bányász családban. Testvére Nyers Ferenc szintén labdarúgó volt, többek között a Lazio-ban is játszott. Családjával később visszaköltöztek Budapestre, ő pedig 14 évesen került a III. Kerületi TVE csapatához, itt lett igazolt játékos. 1941-ben a Szabadkai Vasutas AK-ba ment át, majd 1944-től a Ganz MÁVAG SE játékosa volt. Rövid ideig játszott a Kispestben, majd az Újpesthez szerződött át. Teljesítményét jól mutatja, hogy az 1945-46-os szezonban Nyers 20 meccsen 18 alkalommal szerzett gólt és ekkoriban játszott a magyar válogatottban is. Az Újpesttől egy állítólagos lopási ügy miatt távozni kényszerült. 1946-ban aztán átszökött a határon, elmondása szerint „megbundázta a szovjet határőrt egy nercbundával. Néhány barátságos mérkőzésen pályára lépett Csehszlovákiában, majd a francia Stade Français FC-be szerződött, ahol két évet játszott, sőt bekerült a párizsi válogatottba is, ahol az egyik meccsen a budapesti válogatottal csaptak össze. 1948-ban figyelt fel rá az olasz élvonalbeli Internazionale. Már az első szezonjában 26 gólt szerzett a csapatnak, amivel a Serie A gólkirálya lett. Hat éven át játszott Milánóban, egyértelműen ez volt a pályája csúcsa. Ez idő alatt 182 meccsen lépett pályára a milánói csapat mezében és 133 gólt szerzett, máig az Inter legeredményesebb külföldi góllövője, és a klub örökranglistájának negyedik helyezettje. 1953-ban és 1954-ben olasz bajnoki címhez segítette csapatát. Élvezte a pénzt, a csillogást, a luxusautókat és a gyönyörű nőket, és a futball mellett saját néven méteráruboltot is nyitott Milánó belvárosában. 1954-ben hagyta el az Intert, és két évet az AS Romában játszott, majd a Terrassa FC-ben és a CD Sabadellben. Ekkorra már megkopott a játéka, köszönhetően egészségtelen életmódjának (rengeteget evett, szünet nélkül dohányzott és napi tizenöt kávét ivott). 1958 és 1960 között az AC Lecco játékosa volt, és még egy évet játszott a Marzotto Valdagnoban, mielőtt 1961-ben visszavonult volna. Ezt követően egy ideig Bolognában élt, és bár megszerezte az edzői képesítést, szívproblémái miatt sohasem edzősködött. 1980-ban feleségével együtt Szabadkára költöztek; itt halt meg 2005-ben. Ma lenne százéves a legendás labdarúgó – ebből az alkalomból állította össze róla szóló kötetét Csillag Péter, kilencévnyi magyarországi, szerbiai, franciaországi és olaszországi gyűjtőmunka eredményeként. A szöveget számos fotó és újságcikkek fakszimiléi kísérik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]