Nem kell okleveles pszichológusnak lennie az embernek, hogy a huszadik század traumát sejtsük meg Devecseriné Guthi Erzsébet, a jelen kötet szerzőjének álmatlansága mögött. Azonban a magyar irodalom nagy szerencséjére, a művelt és kifogástalan stílusérzékkel megáldott idősödő asszony az újabb   [>>>]

Nem kell okleveles pszichológusnak lennie az embernek, hogy a huszadik század traumát sejtsük meg Devecseriné Guthi Erzsébet, a jelen kötet szerzőjének álmatlansága mögött. Azonban a magyar irodalom nagy szerencséjére, a művelt és kifogástalan stílusérzékkel megáldott idősödő asszony az újabb gyógykezelés helyett megfogadta barátai tanácsát, és régóta mellkasát feszítő „közléskényszerének engedve éjszakénként a jelen memoár sorait rótta szerzetesi szorgalommal. A kötetbe rendezett benyomások és emlékek, egy zűrzavaros évszázadban leélt zűrzavaros élet memoárba foglalva első ízben 1963-ban jelent meg, most pedig az Európa Kiadó Kapszula Könyvtár sorozatában vehetjük ismét kézbe hat évtizeddel később. Devecseriné Guthi Erzsébet személye önmagában is érdeklődésünkre tarthat számot: a jeles író és műfordító, Guthi Soma lánya, maga is komoly műfordító, a pesti irodalmi élet oszlopos tagja, ismert írók, költők és irodalmárok sorjáznak barátai között, s nem utolsósorban, Devecseri Gábor, a szintén híres költő és műfordító anyja. A memoár így a 20. század első fele politika-, társadalom- és kultúrtörténeti rögzítése mellett a szalonok pezsgő világába, a formálódó irodalmi mező belső tereibe is betekintést enged, miközben a családi kapcsolatok, a megromlott, majd véglegesen kisiklott házasság, a világháború, illetve fiatalabb fia halála terül el sötét árnyékként ezen a nem mindennapi életen. A memoárt a tartalmi oldal mellett veretes, de nem archaizáló nyelve miatt is érdemes kézbe venni, csak élvezni a szépen megkomponált mondatfutamokat, bekezdésfüzéreket. A kötet széles körben ajánlható. [<<<]