A dokumentumregény címszereplője Alfred Nakache (1916-1983), az algériai születésű francia úszóbajnok, akit világszerte Artem (a hal) néven emlegettek. Azon kevés sportolók egyike volt, aki részt vett a II. világháború előtti utolsó és a háború utáni első olimpián, viszont az egyetlen volt, aki a   [>>>]

A dokumentumregény címszereplője Alfred Nakache (1916-1983), az algériai születésű francia úszóbajnok, akit világszerte Artem (a hal) néven emlegettek. Azon kevés sportolók egyike volt, aki részt vett a II. világháború előtti utolsó és a háború utáni első olimpián, viszont az egyetlen volt, aki a két olimpia között megjárta a koncentrációs táborokat. Úszóként és vízilabdázóként egyetemi világbajnok, kétszeres Európa-bajnok és világcsúcstartó volt, sokszoros francia válogatott, aki zsidó származása és ellenálló mivolta miatt került a német megszállók kezére, és aki kivételes fizikai és mentális ereje révén élte túl Auschwitz és Buchenwald poklát. Az életrajz írója kisgyermekkorától követi nyomon Artem életét, azét a kisfiúét, aki a legenda szerint félt a víztől, amely azután valóságos életeleme lett. Úszóként sajátossága volt, hogy nem ismerte az elegáns stílust, technikai hiányosságait erőteljes lábmunkájával ellensúlyozta. 13 évesen került Franciaországba, elhagyva szülőföldjét és édesanyját, Párizsba ment tanulni és sportolni. 17 éves korában figyeltek föl rá, és ekkor találkozott nagy riválisával, Jacques Cartonet-vel, aki később, a háborús években az ellensége lett. Artem élete és pályafutása magában hordta a 20. századi történelem és sporttörténet számos vonását, benne van az ősi francia-német ellentét éppen úgy, mint a holokauszt története vagy az újkori olimpiák históriája. Ezek a tényezők mintegy összecsomósodtak az 1936. évi berlini olimpián, ahol éles kérdés volt a zsidó származású sportolók indulása. Artemet 1944 januárjában deportálták Auschwitzba, ahol osztozott a foglyok sanyarú sorsában; amit itt megtapasztalt, azt úgy fogalmazta meg: Dante semmit nem látott a pokolból Párizsban már halálhírét költötték, és miközben túlélte a lágert, a felesége és kislánya ott halt meg. Hihetetlen lelkierővel talpra állt; a sajtóban főnixmadárként írták le újrakezdő alakját. Magára találásában segítségére volt egy új szerelem is. 1976-ban vonult nyugalomba, párjával együtt a dél-franciaországi Cerbéres közelében levő tanyáján élt, míg egy nap úszás közben eltűnt a Földközi-tengerben. Halála után állítólag egy delfin hónapokig körözött eltűnése helyén. Pierre Assouline dokumentumregénye letehetetlenül érdekes és főképp tanulságos olvasmány az emberi teljesítőképességről. Az úszó című kötet fontos sporttörténeti kiadvány. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]