A kríziskommunikáció szakértője könyve előszavában a propagandát a szélfúváshoz hasonlítja: senki nem látja, de mindenkire hatással van. Célját abban jelöli meg, hogy jobbára az angolszász szakirodalom alapján, interdiszciplináris közelítéssel, elfogultság nélkül, szakszerűen, ám olvasmányos   [>>>]

A kríziskommunikáció szakértője könyve előszavában a propagandát a szélfúváshoz hasonlítja: senki nem látja, de mindenkire hatással van. Célját abban jelöli meg, hogy jobbára az angolszász szakirodalom alapján, interdiszciplináris közelítéssel, elfogultság nélkül, szakszerűen, ám olvasmányos könyvet írjon a propaganda természetéről. Az elmélet felől a gyakorlat felé haladva, egyúttal kronológiai rendet is tartva a korai propagandamódszerektől a mesterséges intelligenciáig és a nyelvi modellekig jut el. Könyve első fejezetében áttekinti a propaganda meghatározására tett kísérleteket, elméleti közelítéseket, majd pontokba szedi a maga definícióját. Eszerint a propaganda szisztematikus manipuláció, amely nem az adottságokat akarja megváltoztatni, csak a körítését. Ezután a szociálpszichológia oldaláról veszi számba a propaganda lelki tényezőit, kimutatva, milyen emberi mozgatórugókat használnak a propagandisták a hatékony befolyásolásra. Itt szól a manipulatív nyelvhasználatról, a torzító érvelés technikájáról. A harmadik rész történeti szempontú, ebben nem csak arról ír, hogy a propaganda korántsem modern kori találmány, arról is, hogy még az emlékezetpolitikát is befolyásolja. Példáit a világháborúk és a hidegháború történetéből veszi, hivatkozva a személyi kultuszra, a bolsevizmus agitációira, a kirakatperekre vagy az amerikai kommunistaüldözés elveire. A következő fejezetben azt a tévhitet oszlatja el, hogy a propaganda csak politikai célokat szolgál, pedig a sport, a tudomány, a gazdaság, a különböző iparágak, az üzleti világ is él vele. Példáját az élelmiszeriparról veszi, a vaj és a margarin gyártóinak rivalizálásáról. Az ötödik és hatodik fejezetben esik szó a propaganda tereiről, a propagandisták ama szándékáról, hogy az egyéneket és a közösségeket bekerítsék és a rivális kommunikációt kiszorítsák. E célból újabb és újabb technikákat alkalmaznak, miközben a régiek tárháza is gazdag, ráadásul manapság komplex technikákat alkalmazva állítják össze médimixüket. Bőhm Kornél számtalan példával illusztrálja a propaganda eszköztárát, a fizikai és szellemi terekben megjelenő trükköket, a személyes létbe behatoló módszereket, közelebbről megvizsgálva olyan területeket, mint a családi élet, a gyermeknevelés, az oktatás, a művészetek propaganda célú fölhasználása. A szerző könyve végén kitér a legújabb megoldásokra, a modern informatika és a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségekre. Szakszerűen, mégis szinte szórakoztatóan olvasmányos stílusban tárgyalja témáját, fölhasználva a kommunikációelmélet, a médiatudomány, a szociológia, a pszichológia, a politológia és a történettudomány vonatkozó tételeit. Bőhm Kornél könyve e tárgykör alapvető szakirodalmához tartozik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]