A harmincas évek elejére az egyik legismertebb amerikai újságírónő volt Lorena Hickok. Nehéz gyermekkor után, egy kisvárosi újságnál kezdett dolgozni, ám karrierje gyorsan felívelt. Egyre nagyobb városokban és lapoknál dolgozott: a Milwaukee Sentinelnél, a Daily Mirrornál, 1928-tól pedig az
[>>>]
A harmincas évek elejére az egyik legismertebb amerikai újságírónő volt Lorena Hickok. Nehéz gyermekkor után, egy kisvárosi újságnál kezdett dolgozni, ám karrierje gyorsan felívelt. Egyre nagyobb városokban és lapoknál dolgozott: a Milwaukee Sentinelnél, a Daily Mirrornál, 1928-tól pedig az Associated Press munkatársa volt. Addigra már minden cikke alatt szerepelt a neve (akkoriban ez nem volt annyira megszokott egy nő esetében), és nem esküvői hírekkel meg egyéb, könnyed témákkal foglalkozott, hanem fajsúlyos ügyekkel. A Lindbergh bébi elrablása ügyében írt cikkei hozták meg neki az igazi ismertséget, és másokkal ellentétben hosszan nyomozott az ügyben, még azután is, hogy elfogták a feltételezett emberrablót, Richard Hauptmannt. Aztán a főnöke 1932 őszén azzal bízta meg, hogy a változatosság kedvéért írjon Eleanor Rooseveltről, a Demokrata Párt elnökjelöltének feleségéről. Az albany-i kormányzói palotában találkozott az elsőre unalmasnak, de szívélyesnek tűnő politikusfeleséggel, akivel kellemesen elbeszélgettek és együtt is vacsoráztak. Aztán heteken keresztül követte őt a kampányeseményekre, és szép lassan beleszeretett. Amikor Roosevelt beiktatási ünnepsége volt, már szeretők voltak, sőt be is költözött a Fehér Házba. Kapcsolatuk egészen a harmincas évek végéig tartott, de később is leveleztek egymással. Minderről sok bennfentes tudott, de persze azt titokban tartották a szélesebb közönség előtt. Kapcsolatuk hű tükre az a több mint kétezer levél, melyet jóval haláluk után, 1978-ban találtak meg, s amelyekből 1999-ben jelent meg alapos válogatás. Szerelmi kapcsolatukat később egy színdarab is feldolgozta, ezúttal pedig regény formájában ismerhetjük meg a történteket, méghozzá Lorena Hickok szemszögéből. Az epilógusban 1945 áprilisában járunk, nem sokkal Roosevelt elnök halála után, amikor Lorena hosszú szünet után találkozik ismét volt szerelmével. Ennek kapcsán emlékezik vissza saját gyermek- és fiatalkorára, újságírói munkájára, Eleanorral való megismerkedésére, kapcsolatuk alakulására, a főbb politikai történésekre és sok minden másra. Jól megírt regény, mely jelentős részt a levelekre támaszkodik, de azért összességében mégis csak fikció. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]