Alice Brooklynban él, és egy manhattani magániskola felvételi osztályának munkatársa. Az életét meglehetősen hétköznapinak érzi, ráadásul úgy tűnik, egyre gyorsabban repülnek az évek. A barátnői már mind férjhez mentek és gyerekeket szültek Ī ő Mattel van együtt, kényelmi szempontból két külön   [>>>]

Alice Brooklynban él, és egy manhattani magániskola felvételi osztályának munkatársa. Az életét meglehetősen hétköznapinak érzi, ráadásul úgy tűnik, egyre gyorsabban repülnek az évek. A barátnői már mind férjhez mentek és gyerekeket szültek Ī ő Mattel van együtt, kényelmi szempontból két külön lakásban, ám sem házasságról, se a gyerekről még nem esett szó köztük. Érzi, hogy nincs szó tökéletes kapcsolatról, nagyon is különböznek egymástól, ám a szex jól működik.*** Alice azonban lassan betölti a negyvenet, és ennek kapcsán egyre inkább azt érzi, hogy nem igazán boldog. Ráadásul az apja, aki a szülei válását követően felnevelte őt, kórházban van, komoly beteg és ki tudja, mennyi ideje lehet hátra. Aztán egy nappal a negyvenedik születésnapja előtt Alice reggel arra ébred, hogy ismét 1996-ban van. Újra éli a tizenhatodik születésnapját, ám nem az döbbenti meg a leginkább, hogy milyen is volt a teste tizenhat évesen, vagy hogy újra látja gimis szerelmét, hanem az apja. Leonard, akit nemrég még magatehetetlenül látott a betegágyán, alig több mint negyven évesen is sármos, energikus. Érdekes módon teljesen máshogy emlékezett az apjára, akivel leginkább csak veszekedett akkoriban, ráadásul csak nemrég, a kórházban merte elmondani neki, hogy szereti. De vajon így, későbbi életére is rálátva, milyen újra megtapasztalni a kamaszkorát? Mi van, ha néhány múltbéli esemény teljesen más értelmet nyer? És mi lenne, ha változtathatna valamin?... Bár Emma Straub regénye mondhatni egy megszokott sémát követ (filmek tekintetében egy sor hasonló "időutazásos" alkotásról beszélhetünk), ezzel együtt elgondolkodtató, ugyanakkor szórakoztató olvasmány. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]