| Cím: |
In memoriam Ferencsik János
| | Közrem.: |
Kemény Tamás (szerk.) ; Mezey Béla (fotó) |
| Szerz. közl: |
[szerkesztő: Kemény Tamás] ; [Mezey Béla fotográfiáival]
| | Kiadás: |
[Budapest] : Papirusz Book, 2024 |
| Eto: |
785.11.071.2(439)(092)Ferencsik J.(0:82-94) ; 77.04(439)(092)Mezey B.(0:82-94)
| | Tárgyszó: |
életrajz, zenész ; karmester ; Ferencsik János (1907-1984) ; Magyarország |
| Zenei tárgyszó: |
komolyzene |
| Szakjel: |
785
| | Cutter: |
I 52
| | ISBN: |
978-615-6105-59-2
| | Nyelv: |
magyar
| | Oldal: |
223, [4] p.
| | Megj.: |
Visszaemlékezések
| | UKazon: |
202421100
| | Kivonat: |
Idén emlékezünk Ferencsik János (1907-1984) karmester halálának negyvenedik évfordulójára. Ferencsik a Nemzeti Zenedében folytatta tanulmányait, majd 1927-ben, húszévesen az Operaház korrepetitora lett. Első vezénylésére 1930-ban került sor: Rimszkij-Korszakov Seherezádé című balettjének bemutató
[>>>]
Idén emlékezünk Ferencsik János (1907-1984) karmester halálának negyvenedik évfordulójára. Ferencsik a Nemzeti Zenedében folytatta tanulmányait, majd 1927-ben, húszévesen az Operaház korrepetitora lett. Első vezénylésére 1930-ban került sor: Rimszkij-Korszakov Seherezádé című balettjének bemutató előadását dirigálta. 1930-31-ben a Bayreuthi Ünnepi Játékok korrepetitora volt, s ekként ott volt Arturo Toscanini minden zenekari próbáján. Néhány év alatt a legtöbbet szereplő és legnépszerűbb karmester lett Magyarországon, de többször fellépett külföldön is, Salzburgtól Kölnön keresztül a milanói Scaláig. A második világháború után a Székesfővárosi Zenekar vezetője lett, majd 1953-ban az Operaház első karmestere, később főzeneigazgatója (1957-73, valamint 1978-84 között). Mellette a Budapesti Filmharmóniai Társaság elnökkarnagya 1960-67 között, valamint 1953-tól haláláig a Székesfővárosi Zenekar jogutódja, a Magyar Állami Hangversenyzenekar vezető karmestere. Néhány évig a Zeneművészeti Főiskola karmester-tanára is volt. Vélhetően az évforduló kapcsán jelent meg az emlékező kötet, melyet Kemény Tamás állított össze. Szinetár Miklós, az Operaház volt főigazgatója bevezetőjét Mihály András 1984. június 25-én elhangzott sírbeszéde követi, mely a Muzsika című folyóirat hasábjain nyomtatásban is megjelent. Ezt követik a méltatások, visszaemlékezések és rövid történetek – zenészek, művészek, barátok, egykori kollégák, későbbi utódok emlékeznek a karmesterre. Olyanokról van szó többek között, mint Batta András zenetörténész, Balázs Árpád zeneszerző, Bóka István, Balatonfüred polgármestere, Czigány György író, költő, Friedrich Ádám kürtművész, Gáti István operaénekes, Gerenday Ágnes karnagy, Jüpner Vilmos ütőhangszeres művész, Kovács Géza karmester, Medveczky Ádám karmester, Onczay Csaba csellóművész, Szegő András újságíró, Tokody Ilona operaénekes, Vásáry Tamás zongoraművész vagy Záborszky Kálmán karmester. A kiadvány bemutatja továbbá a 2009-es Ferencsik emléknapot, az emlékszoba-avatást a füredi zeneiskolában vagy a karmester szobrának leleplezését a Tagore sétányon 2016-ban. A szövegeket oklevelek, dedikációk, plakátok, sajtóanyagok és egyéb dokumentumok fakszimiléi mellett Mezey Béla (egyben jelen emlékkötet megálmodója és katalizátora) fekete-fehér fotói kísérik, aki sok-sok éven keresztül volt a Magyar Állami Operaház fotósa, és aki a próbákon és előadásokon kívül a mindenapokban és balatonfüredi nyaralójában is fényképezte Ferencsiket, valamint megörökítette a temetést. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
|
|