2020-ban emlékeztünk az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadulásának hetvenötödik évfordulójára. Talán nem véletlen, hogy most magyarul is megjelent Heather Dune Macadam könyve, mely az első szlovákiai zsidó női transzport történetét dolgozza fel. 1942 tavaszán, a nem sokkal korábban életbe   [>>>]

2020-ban emlékeztünk az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadulásának hetvenötödik évfordulójára. Talán nem véletlen, hogy most magyarul is megjelent Heather Dune Macadam könyve, mely az első szlovákiai zsidó női transzport történetét dolgozza fel. 1942 tavaszán, a nem sokkal korábban életbe lépett rendelet értelmében a Tiso vezette szlovák bábállam területéről összegyűjtötték a 16 és 36 év közötti, férjezetlen zsidó nőket, akiknek azt mondták, dolgozni fognak.*** Valójában az IG Farben gumi- és üzemanyaggyáráról volt szó, melyet az előző télen Auschwitzba telepítettek. A vonat így, rajta 999 fiatal zsidó nővel ? köztük néhányan még csak 15 évesek voltak ? Auschwitz-Birkenauba érkezett, ugyanazon a napon, amikor egy ugyanennyi fős német transzport is befutott a ravensbrücki táborból, amely elérte a kapacitása határát. Utóbbiakból lettek a kápók, és vélhetően az ő kegyetlenkedésük is kellett ahhoz, hogy az első szlovákiai női transzport 999 tagjának kétharmada az év végére már halott legyen. A könyv a túlélők és az áldozatok sorsát egyaránt igyekszik bemutatni: az érintettekkel és a leszármazottakkal készített interjúk, valamint levéltári források alapján ismerteti a szlovákiai deportálások hátterét, a zsidó közösségek háború előtti életét Homonnán, Nagymihályon, Poprádon, Eperjesen és Sztropkón, az üldöztetés kibontakozását, az elhurcolt zsidó nők társadalmi helyzetét, majd szinte napról napra haladva ismerhetjük meg a megpróbáltatásokat, 1942 márciusától a tábor felszabadításáig, sőt a túlélők hazatéréséig. A szerző röviden összefoglalja az utóéletet, valamint azt is, hogy a borzalmak szemtanúi közül többen is hogyan tartották egymással a kapcsolatot. A kiadványt jegyzetek, bibliográfia, név- és tárgymutató, valamint fekete-fehér fotóalbum zárja. A mű, illetve a leforgatott interjúk alapján dokumentumfilm is készült, 999 címmel, melyet maga a szerző rendezett. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]