Fésűs Éva meséi a kisemberek, a sorban utolsóként állók apró győzelmeivel érnek véget: tanulságos sziporkák suszterekről, szűcsökről, szabókról és más mesterekről, akiket nem ejtettek a fejükre, szakmabeli tudásuk mellett jószívük és leleményességük segíti őket át az újabb és újabb kihívásokon. A   [>>>]

Fésűs Éva meséi a kisemberek, a sorban utolsóként állók apró győzelmeivel érnek véget: tanulságos sziporkák suszterekről, szűcsökről, szabókról és más mesterekről, akiket nem ejtettek a fejükre, szakmabeli tudásuk mellett jószívük és leleményességük segíti őket át az újabb és újabb kihívásokon. A dölyfös királyi udvaroknak mennyivel kellemesebb a meghitt családi körben tölteni a mindennapokat, szeretve lenni és abból élni, amit a tudás révén össze tudnak hőseink szedni. A falu kis susztere is először boldogan felvette a falusiak megrendeléseit, majd feléledt benne az ambíció szelleme, és belegondolt, hogy nem is biztos, hogy neki a faluban kellene leélnie az életét. Amikor tépelődve sétált a mezőn, egy szép és karcsú lábnyomot látott, rögtön gondolta, hogy az a királylány lába nyoma. A méret alapján csodás cipellőt készített, amit el is vitt a királyi udvarba. Három napig várt, végül fogadták. A topánka tökéletes lett, a királylánynak is nagyon tetszett, de ez még kevés ám az üdvösséghez. A királylány a tökéletes mestermunkát a többi százhuszonkettő cipő melle rakta, a suszterből nem lett király. De ahogy hazafelé sétált, bánatát rögtön elűzte Szöcske Borcsa mosolya: a szép és kedves lány felébresztette benne a szerelmet. Érdemes volt hát inkább falun maradnia. A tanulságos mesék széles körben ajánlhatók. Az Egri Mónika rajzai révén életre kelő történeteket magában foglaló kiadvány gyerekkönyvtárak állományába való. " [<<<]