Az író a tőle megszokott, áradó mesélőkedvvel szövi történetét, amely napjainkhoz képest, több mint száz esztendővel ezelőtt veszi kezdetét. Majd az időben évtizedeket átugorva az ötvenes és hatvanas években folytatódik a regény, amikor három generáció életét szövi egységbe a szerző. A krónika   [>>>]

Az író a tőle megszokott, áradó mesélőkedvvel szövi történetét, amely napjainkhoz képest, több mint száz esztendővel ezelőtt veszi kezdetét. Majd az időben évtizedeket átugorva az ötvenes és hatvanas években folytatódik a regény, amikor három generáció életét szövi egységbe a szerző. A krónika főszereplője az 1943-ban született, Sándor, akinek élettörténete, miként a szerző írja, már jóval a megszületése előtt elkezdődött. 1916-ot írnak a naptárak, amikor Sándor özvegyen maradt dédanyja a helybéli csendőrrel köt újabb házasságot. Első közös gyermekük, Katalin, aki a későbbiek során Sándor nagymamája lesz. A kislány életének első éveit, testvérei és szülei szeretetével körülvéve Székelyföld határvonalán éli, de egy éjjel minden megváltozik, amikor betörnek településükre a romának. Az édesanyja kétségbeesik, tudja nincs senki, aki megvédhetné őket, a magyar katonák fent vannak Galíciában vagy délen, ahol az olasz fronton harcolnak és Katalin apja is bevonult katonának. A tizennégy éves kislány kénytelen elmenekülni családjával együtt szülőhelyéről és a fővárosban beáll cselédnek. Később híreket kaptak arról, hogy a románokat visszaszorította a magyar sereg, megkötetett a béke, ezután hazamennek és végre Katalin édesapja is hazatér a frontól. Aztán, mintha az élet megismételné magát Katalinnak a második világháború idején megszületik a lánya, Teréz, de ismét keserves éveket élnek meg együtt. Teréz is a Kárpátok csodaszép vidékén serdül nagylánnyá, de szülőhelye ekkor már egy másik országhoz tartozik. Ugyanaz a sors jut neki is osztályrészül, mint édesanyjának, amikor egy napon társaival együtt vagonba terelik őt és átdobják az anyaországba. 1943-ban itt fogan meg egy nagy szerelem gyümölcseként, Sándor, akinek később megszületik, kishúga, Teréz, de a lánynak már nem az a férfi az édesapja, aki neki volt, mert az apa, aki egyszer láthatta csupán kisfiát meghal a fronton. Sándor később útra kel családjával és az etyeki borvidéken telepednek le. A fiatal férfi arra teszi fel életét, hogy kinyomozza, hol van édesapja sírhelye, szeretné hazahozatni földi maradványait, hogy itthon megadja neki a végső tisztességet. A történet végén, amikor erre sor kerül, már Sándor édesanyja is meghalt, nem érhette meg, hogy férje „hazatért. Fiuk azonban megnyugszik, mert beteljesítette vágyát és szülei már örök békében, fekszenek egymás mellett a temetőben. Sándor már nem az ősök sanyarú sorsát élte meg, az ő élete boldogabb és békésebb volt családja és barátai körében, mert ő tudta mi a boldogság kulcsa Széles körben érdemes ajánlani a regényt. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]