Majdnem száz év különbséggel, két nő életét mutatja be regényében Lazaridisz Georgina Sofia. Egyrészt 2021-ben járunk, amikor a nemrég Pestre költözött Róza, foglalkozását tekintve szülésznő és termékenységtudat-oktató a mindenszentek ünnepére hazalátogat Tapolcára, a nagyanyjához és matematikus   [>>>]

Majdnem száz év különbséggel, két nő életét mutatja be regényében Lazaridisz Georgina Sofia. Egyrészt 2021-ben járunk, amikor a nemrég Pestre költözött Róza, foglalkozását tekintve szülésznő és termékenységtudat-oktató a mindenszentek ünnepére hazalátogat Tapolcára, a nagyanyjához és matematikus anyjához, akik még mindig ott élnek a régi családi házban. A szokásos ebéd után Róza mamával kimennek a temetőbe, megnézik a dédnagymama sírját, aztán Róza mama azt javasolja, menjenek el az üknagymama, Katus sírjához is. Róza már nem ismerhette őt, a családban sem igen hallott róla történeteket, mindössze annyi kötődése volt hozzá, hogy minden évben egyszer meglátogatták a sírját. Most azonban felfigyel egy apróságra a síron, ami valahogy eddig soha nem tűnt fel neki. Az üknagyanyja születési éve 1886 – ami kereken száz évvel az ő születési éve előtt volt. Eldönti, hogy igyekszik minél többet megtudni az üknagyanyjáról, így például azt, hogy melyik hónap melyik napján is született. Hazaérve előkeresik a családi fotóalbumot, Róza pedig izgatottan lapozgatja azt. Az üknagymamáról sajnos alig van fénykép, az is már idős korából, de aztán meglepetésére, Róza mamától kap egy gyönyörű porceláncsészét, ami még az üknagymamáé volt. Róza mama pedig közben mesél, bár csak néhány információval tud szolgálni, mint például, hogy Katus Sümegen született, csak később költöztek Tapolcára, ám fiatal éveiben rövid ideig ő is Budapesten élt. Közben Róza mama megjegyzi, hogy ő is nagyon szeretne már egy dédunokát, ezzel azonban el is veszi Róza kedvét, hiszen csak nemrég sikerült kiszabadulnia egy bántalmazó kapcsolatból. Aztán mindkettejük meglepetésére, az album egy titkos zsebéből előkerül mind közül a legrégebbi fotó, mely vélhetően Katust ábrázolja, tizenhat-tizenhét esztendős korában, egy pólyás csecsemővel a kezében. A nagyinak ekkor eszébe jut, hogy Katus nagynénje annak idején bába volt, és néha ő is besegített neki. Rózát valósággal felvillanyozza az információmorzsa, hiszen az ő hivatása is nagyon hasonló. De vajon sikerül még újabb adatokat megtudni az üknagymamáról? És mi minden történt vele 1916-ban, a háborús Budapesten?.. A szerző saját megfogalmazása szerint „transzgenerációs traumaoldó regényt írt, ami abban segít, hogy feltárhassuk azokat a múltbeli veszteségeket, csalódásokat, amelyek talán nem is a mieink, és hogy utána önismereti eszközökkel a gyógyulás útjára léphessünk. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]