Lengyelország, 1943. Samuel Blumenfeld (1926-2022) mindössze tizenhat éves, amikor megérkezik az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor komor fémkapujához. A háború kitörésekor még tizenhárom éves volt, a kis-lengyeloszggi Proszowicében élő családot pedig néhány évvel később a krakkói gettóba   [>>>]

Lengyelország, 1943. Samuel Blumenfeld (1926-2022) mindössze tizenhat éves, amikor megérkezik az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor komor fémkapujához. A háború kitörésekor még tizenhárom éves volt, a kis-lengyeloszggi Proszowicében élő családot pedig néhány évvel később a krakkói gettóba zárták. Innen vezetett a kamaszfiú útja Birkenauba, ahová a falujából megmaradt néhány túlélővel együtt érkezett meg. Amikor társaival elvonult a füstölgő krematóriumok mellett, a 19-es blokk felé, mely több hónapra a szállását jelentette, már sok minden volt mögötte. Átélte a krakkói gettó felszámolását, szembesült a németek brutalitásával és kegyetlenségével, nap mint nap küzdött a túlélésért. A 19-es blokk azonban olyan módon tette próbára bátorságát és kitartását, ahogyan azt korábban elképzelni sem tudta volna. Később átvitték Auschwitz egyik melléktáborába, ahol egy szénbányában kellett robotolnia, a szovjetek előrenyomulásával párhuzamosan pedig két halálmenetben is részt vett, Jariszowicéből Buchenwald érintésével Ramsdorfba, majd onnan Theresienstadtba. Ott érte a felszabadulás, 1945. május 8-án. Családjából ő egyedül élte túl a holokausztot, és miután három évig az Európai Menekültügyi Szervezetnél dolgozott, 1948-ban alijázott Izraelbe. Besorozták az Izraeli Állami Büntetés-végrehajtási Szolgálathoz, ahol ezt követen dolgozott. Családot alapított, gyereket nevelt fel és igyekezett feldolgozni az őt ért traumákat. 1960-ban aztán – tizenöt évvel és három nappal azután, hogy felszabadult – ő is döbbenten értesült a rádióból, hogy Adolf Eichmannt, a zsidódeportálások egyik fő szervezőjét a Moszad elfogta Argentínában. Samuel Blumenfeld is figyelemmel kísérte az ügyet, sőt a háborús bűnös egyik tárgyalásán is részt vett, az SS-Obersturmbannführer elítélése után pedig ő volt az egyik személy, akit Eichmann őrizetére rendeltek ki. Egészen az 1962. május 31-i kivégzésig, minden műszakban három őr biztosította az állandó felügyeletet: egyikük – a saját műszakjában gyakran Samuel Blumenfeld – a cellában ült vele, alig egy méterre tőle, a másik őr a rácsos ajtó mögött figyelte mindkettejüket, míg a harmadik a megfigyelőszobában tartózkodott, és mint szolgálatvezető felügyelte a másik két őrt. Szigorú szabályokat kellett betartaniuk annak érdekében, hogy az elítéltet végül épen és egészségesen, a saját lábán kísérjék majd a halálba. Mindez így is történt, sőt az utolsók között volt, akik élve látták a cellájában Eichmannt. Később többször is elmesélte fiának, Arie Bluemenfeldnek az általa átélteket, mind a második világháború éveit, mind Eichmann őrzésének körülményeit, aki az apja halála után megírta a 19-es blokk túlélőjének történetét. Ebből pedig nemcsak Samuel Blumenfeld hihetetlenül szívszorító történetét ismerhetjük meg, hanem azt is, hogy a traumák a generációk között is átöröklődnek, valamint azt, hogy miből meríthetünk erőt elődeink megpróbáltatásaiból. [<<<]